A piros cipő – J. Harris novellájából

Közzétette:

soha ne add fel az álmaid….

piros cipő“20 éve tolószékben élek,  pár éve egy öregek otthonában…   Nem állitom,hogy rossz hely, csak olyan HÉTKÖZNAPI…nem az otthon kényelmes hétköznapiságával, a megszokott rendetlenséggel… hanem a várótermek  unalmával, minden pasztellszínű, mosó-szer szaggal. Én a szerencsésebbek közé tartozom a fiam kéthetenként benéz, hoz virágot, és a képeslapjaimat. H. -t , nem látogatják, vak. De elboldogulunkH. körbetol, én meg írányitom. És persze felolvasok H.nak. Imádja a történeteket. Nincs itt sok könyv, de havonta egyszer jár a mozgókönyvtár, és a gyakornokot kiküldjük könyvért.   Ő egyetemista, igy tudja mit válasszon… de nem hagyta, hogy a Lolitát elolvassuk.. Nem illett volna hozzánk… H. tanított meg az irodalom szeretetére, én pedig megismertettem vele a képeslapok világát.
A cipő indíthatta el. Az egyik képeslapban bukkantam rá és ki  a képét. Néha elővettem és nézegettem. Elfogott a szédülés, olyan ostobán éreztem magam, Dehát csak csak egy cipő… Csak egyszer szerettem volna belépni a képeslapjaim  fényes vidám lapjaira.. A cipő – a vidám hetyke piros szín. a lehetetlen magas sarok. Cipő amit a lehetetlenre terveztek, lebzselésre, henyélésre, REPÜLÉSRE, bármire csak nem gyaloglásra. H. rájött, hogy valamit rejtegetek….. valami illetlenre sóvárogsz,  én a Lolitára, te a cipőre… Van cím a hirdetésre?
Hadifoglyokra jellemző óvatos dörzsöltséggel terveztük meg a szökést…..
És 3 óra utazás után  megérkeztünk.  És ebédeltünk,  és teát ittunk porcelán csészéből,  nem müanyagból,    arra számitottam, hogy öregotthonos kardigánunkban és semmitmondó szoknyánkban szürkén, nevetségesen festünk. Talán igy is volt, de a  a szememben megváltoztunk,, bearanyozódtunk… Ebéd után leintettünk egy taxit, lámpaláz lett úrrá rajtam. Kisimitottam a hirdetést,  újra öregnek, szürkének éreztem magam.  Mi lesz, ha az eladó be sem enged. ….Közben megláttam egy könyvesboltot, kértem álljunk meg. és megvettem H.nak a Lolitát. Senki sem rótt meg, hogy illetlenség. H. mosolygot és végighúzta ujját a köünyvgerincen.  Milyen jó az  illata, majdnem elfelejtettem.     Megérkeztünk.  A bolt aprócska, amiben üvegpolcok sorakoztak, a földön nagy vázákban fehér rózsák.Az eladó, fiatalember volt, okos szép arccal, nagy kő esett le szivemről, mikor láttam, hogy mosolyog a tekintete. Ezt szeretném megnézni, mutattam a hirdetést.   Kihozta..    És a cipő olyan volt, mint a karácsonyfadísz, mint a rubint, mint egy nem létező gyümölcs.  Nem tett megjegyzést a tolószékemre, öreg göcsörtös lábfejemre,tudom, hogy látta a visszereimet. nagy gonddal húzta fel a piros cipőt.Cipő REPÜLÉSRE…
Mennyibe kerül?   ………                      nem tudom kifizetni…..Gyöngéd mozdulattal tette vissza a Valentin-napi,Forma-1, koktélcseresznye-piros cipőt a dobozba. Bármily világos volt az üzlet, szürkébbnek tűnt, amikor lecsukódott a doboz teteje.
Csak egy napra jöttek, asszonyom? Igen, de nagyon jól éreztük magunkat. Sajnálom,       az ajtó melletti magas vázák egyikéhez lépett és kivett egy szál rózsát. Megajándékozhatom eggyel? a kezembe tette. Tökéletes, erős illatú, alig kinyílt virág volt. Nyári este, Hattyúk tava illata volt. Egy pillanatra még a cipőről is megfeledkeztem, Egy férfi-aki nem a fiam-virágot adott nekem.
Még megvan afehér rózsa. Ha lekonyul a feje, majd lepréselem és a Lolitában könyvjelzőnek használom, Most ezt a könyvet olvassuk. Bármily illetlen is. De szeretném látni, hogy megpróbálják elvenni tőlünk!

Forrás: Hedi Farkas

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s