LILY WATER: Perszefoné megmenekülése

Közzétette:

perszefoné_01“Nemsoká lejár a nyolcadik hónap is és akkor mennem kell vissza” – gondolkodott a szentély ajtajában állva Perszefoné, körülötte alacsony kis asztalkákon álltak a falubeliek ajándékai: virágok, falevélkoszorúk, friss sajt, sajtolt olaj és bor. “Milyen szép itt, nyugalmas, meleg, életteli és színes. Igen – sétált tovább a poros ösvényen az olajfák felé – Hádész csak négy hónapot kért, azt ki lehet bírni a hideg szürkeségben, végül is Apollón is ezt mondta, de nem ez az igazság, hanem az, hogy nincsen az életemben szeretet, sem a négy hónap alatt odalent, sem itt. Végre megértettem, hogy mi az, ami hiányzik, mert hát megvan a fény, a levegő, a víz érintése, a növények zsongása, az élet lehelete, ezt mindet megkapom, de számomra szeretet nincsen. Zeusz sem várhatja el, hogy a halhatatlan éveim hosszú-hosszú sorát szeretet nélkül töltsem el. Van férjem, aki mindent megad nekem, amit tud, kivéve a szeretetet. Én pedig nem akarok semmi mást csak pont azt. Orfeusz éneke tényleg a lelkemig hatolt és felnyitotta a szívemet.”

– Perszefoné, te híztál!!! Mivel etetett anyád? Az ambrosziától még senki sem lett ilyen! Mi van veled? Mindent megkapsz, tessék itt a palotád, ékszerek, kincsek. Nem vagyok-e méltó férj számodra? Zeusz bátyám kérésére még azt is megengedtem, hogy az év kétharmad részét anyádnál tölthesd az Olümposzon. Neked semmi nem elég?

– Ó, Feketehajú Hádész, tudom, hogy mindent megadsz nekem, amit csak tudsz. – felelte Perszefoné és rámosolygott Hádészre, aki éppen nem viselte a sisakját.
perszefoné_02– Perszefoné, hogy nézel ki?! – ordította fájdalmas hangon Hádész. Perszefoné a földre szegezte a tekintetét és igyekezett minél kisebbre összehúzni magát, bár ez nem nagyon ment neki, mert már 120 kg volt, ami egy istennőtől igen szép teljesítmény. Hádész eltorzult arcát, habzó száját és kidülledt fekete szemeit nem láthatta, mert Hádész éppen a trónteremből jött és még rajta volt a sisak. – Mit képzelsz, vedd tudomásul, hogy én nem fogok együtt élni egy ilyen dagadt nővel! Nézz magadra, egyik kezedben egy minyon a másikban egy torta, igazán undorító vagy. Fogadom, hogy minden nap legalább háromszor vacsoráztál.

Hádész rohangált fel és alá a teremben, Perszefoné a földet nézte és a könnycseppeket a hideg grániton, és eközben hallotta, hogy párnák puffannak a falhoz, törött edények csörömpölnek és az asztal pörögve csapódik a falikútnak. Perszefoné állt a viharban és a minyonba és a dobostortába kapaszkodott.

– Na jó, – fújt egy nagyot Hádész és mélyeket sóhajtva próbálta lecsillapítani haragját. – Most azonnal megyünk vissza anyádhoz. – mondta lefojtott hangon és azontúl nem szólt többet.

Az istenek megkövülten álltak körös-körül, csak Zeusz próbált kedélyes lenni.

– Á, Hádész, nahát kedves öcsém, kerüljetek beljebb!

– Déméter hol van? – kérdezte dühösen Hádész köszönés helyett. – Visszahoztam Perszefonét, nem kell többet. Nem teszem magam nevetségessé ilyen kövér feleséggel. Halljátok mindnyájan, elbocsátottam, mehet, ahová tetszik.

– Jól van, jól van – próbálta csillapítani Zeusz – legalább ülj le és egyél egy kis ambrosziát.

– Nem kell – mondta Hádész indulatosan – már torkig vagyok. – Azzal köszönés nélkül megfordította a kocsiját és elporzott az Alvilág felé.

Senki sem talált szavakat, mert mélyen megdöbbentette őket, hogy így kell látniuk a leggyönyörűbb istennőt. Csak Erósz szólalt meg:

– Perszefoné, még lőtávolon belül van, lelőjem neked?

Forrás: Magyar Elektronikus Könyvtár

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s