Federico Garcia Lorca

Közzétette:

1936 Augusztus 19. (73 éve történt)
Meghalt Federico Garcia Lorca, spanyol költő és drámaíró (Vérnász).

Federico Garcia Lorca

(1898-1936)

garcia_lorca1936-ban az öldöklő fasiszták agyonlőtték Federico García Lorca spanyol költőt. Haláláról Radnóti Miklós magyar költő írt siratóéneket. Nyolc évvel később a magyar fasiszták ugyanígy ölték meg a magyar költőt. A két halál korkép és dokumentum azokról az esztendőkről. Az eredetileg olasz fasiszta szó ugyanúgy volt érvényes a német nácikra vagy a magyar nyilasokra, a spanyol falangistákra: az uralomra került mészárlási düh irtotta a szellemet és a szellem képviselőit. García Lorca a spanyol szellem legkiválóbb megtestesítője volt a XX. században.

Ha a lexikonokban nézünk utána életrajzának, alig tudjuk követni a felsorolást. Költő volt, a múlhatatlan emlékű nagyok egyike. Drámaíró volt, egyéni hangú, sajátos színfolt a színi-irodalomban. Népszerű zeneszerző, sikeres festő-rajzolóművész, néprajztudós. Színházszervező s ezen belül dramaturg, rendező, ha kellett akár tragikus, akár komikus színész. Rövid életében is az élő spanyol kultúra legkiválóbb, sőt legsikeresebb korabeli alakja. Otthonában ugyanúgy hangoztatta lírai költeményeiben a cigányok emberségét, jogukat az egyenjogúságra, mint Amerikában a négerekét. Szavakkal, dallamokkal, színekkel harcolt az emberi méltóságért, egyenlőségért, méltányosságért, demokráciáért. Meg is bűnhődött érte, a sötétség zsoldosai a számlálhatatlanokkal együtt őt el elpusztították.

A legősibb spanyol kultúrájú tájról, Andalúziából származott. Az értelmiség felé törekvő, módos családban született. Apja jól gazdálkodó, olvasó, éneklő földműves volt, aki tanítónőt vett feleségül. A népdalokat és a tanulási-tanítói igényt együtt örökölte. Iskolákba járatták, és ő vidáman és lelkesen szeretett tanulni. Tizenhat éves fővel már egyetemre érett, egyetemre is járhatott: a nagy hírű, ősi granadai legfelsőbb iskolába. Párhuzamosan tanult filozófiát és jogot, ezek mellett megfelelő tanintézetekben zenét és festészetet is. Itt barátkozott össze egy életre Manuel de Fallával, a kor legnagyobb spanyol zeneszerzőjével.

Verseket diákkorától kezdve írt. Egyetemista, amikor versei, cikkei, irodalomról szóló elmélkedései különböző folyóiratokban, majd napilapokban is megjelennek. Az idő 1917-18-nál tart. A magukat moderneknek mondó fiatal költők hol futuristáknak, hol expresszionistáknak mondják magukat, szabad verseket írnak. Ő szinte ellenük írja költeményeit. A népdalok formáiban és témavilágában a szegény emberek vágyairól, szerelmeiről, gyűlölködéseiről versel. Felfedezi és felfedezteti olvasóival a cigányok életét. Cigány tárgyú balladáival merőben új hangot hoz a spanyol irodalomba. 21 éves korában megjelenik első verseskötete. Hamarosan színpadi művekkel is próbálkozik. Már első kísérleteiben egyesíti a történelmi emlékeket, a folklórjelleget és a jelenre vonatkozó célzásokat. A versformák még jó ideig a népdalból származnak. Majd egyre jobban közeledik a spanyol drámák nagy hagyományaihoz, főleg Lope de Vega hangütése tér vissza. A spanyol reneszánsz és barokk klasszikusok szakadatlanul szívügyei. Lope de Vega válogatott műveit is sajtó alá rendezi, majd színházi sorozatot rendez belőlük. Ez beletartozik népművelő munkásságába. Az ország különböző vidékein tart ismeretterjesztő előadásokat a spanyol irodalom múltjáról, benne elsősorban a klasszikus drámák ismertetése és elemzése a leghangsúlyosabb. Jó megjelenésével, árnyalt hanganyagával, a pátosz és a szellemesség vegyítésével hamarosan népszerű népművelőnek bizonyul. Lelkes híve a köztársaságnak, klasszikus költemények kiválogatásával és csoportosításával is tud politizálni. A maradi királypártiak csak idegenkednek tőle, de a meginduló falangista mozgalom hívei – a spanyol fasiszták – kezdettől fogva veszedelmes ellenségnek tartják, gyűlölik. Ez fokozza harciasságát a gyilkos szándékok, majd gyilkos gyakorlat ellen.

Költészete egyre népszerűbb lesz. Szerelmes dalait országszerte éneklik. Dallamukat is ő komponálja a szöveg alá. Vallomásai a szabadságról ifjakat és időseket lelkesítenek. Cigányrománcai izgalmasak, de ez a témavilág küzdelem is a cigányság emberségéért és polgári egyenjogúságáért. A cigány folklórnak is kiváló ismerője, néhány cigányrománca és -balladája tragikus vagy vidám illusztráció a cigány életről és a cigány hagyományokról.

Közben költészetének jellege is módosul. Ha nem is csatlakozik a modern – az avantgárd – irányzatokhoz, jól érezhető a Franciaországból áradó szürrealizmus hatása. A szabad gondolattársítások, az ellentétek párosítása, a váratlan fordulatok párosulnak nála a hagyományos értékekkel. A népdalok mellett a XVII. század spanyol klasszicizmusa is jól érezhető verselése és nyelvhasználata mögött.

Világirodalmi jelentőségét azonban elsősorban drámai műveiben kell felismernünk. A komédiától a tragédiáig otthon van minden színpadi játékban. Első igazi színházi sikere a koraiak között „A csodálatos vargáné”. Bohózatos népszínmű, igen hálás szerepekkel. Az ifjú feleség és az öreg férj örök helyzetét variálja tovább. Ettől a témától lehet a mű tragikus is, komikus is. Ebben a játékban a komikus változat nyer bravúros formát. A spanyol családi élet újra meg újra, egyre komorabb formában jelenik meg drámai művében, amíg eljut utolsó és talán legjobb drámájáig, a „Bernarda Alba házá”-ig. A nyomasztó hagyomány lélekölő ereje boldogtalanná teszi a zordon, kemény akaratú asszony és más-más természetű leányai életét. Aki meghajlik a kemény hagyományok előtt, magára vállalja az örök boldogtalanságot. Aki lázad ellene, aki derűt, boldogságot igényel, az belepusztul. A kitűnő dráma ki nem mondott, de nagyon jól érezhető vádirat a spanyol társadalom elmaradottságáról.

YERMA

I. FELVONÁS. Az Első kép némajátékkal kezdődik: Yerma alszik. Egy pásztor lép be, fehér ruhás fiút vezet kézenfogva, s merőn nézi a nőt. Távozása után az álmatag fény egy tavaszi reggel vidám színeivé változik. Yerma fölébred: Énekszó hallatszik, Yerma Juant hívja, a férjét, aki indul a mezőre. Két éve házasok, s közben a férfi egyre szomorúbb és soványabb lesz. Juan védekezik, nincs semmi baja, a munka jól halad, és, gond nélkül élnek, nincsenek fiaik, akik herdáljanak. Yermának éppen ez a nagy szomorúsága: a gyermektelenség. Várni kell, mondja Juan, s az asszony ne nagyón hagyja el a házat, ami csak kell, ő meghozza. Távozása után Yerma varr, s egy gyermekről ábrándozó énekbe kezd. María jön be. A boltban járt; fonalat, egyebet vett, mert gyereket vár. A gyermekáldásról beszélgetnek, arról, hogy némelyeknek csak hosszú évek után lesz gyereke. Nem a gyerek a szenvedés, hanem a hiánya, mondja Yerma: “Négy-öt gyerekre való vér van minden asszonyban, s az, ha nincs gyereke, méreggé válik, ahogy velem is megtörténhet.” María távozása után Victor érkezik: Először azt hiszi, Yerma a maga gyermekének. varr, majd azt tanácsolja, Juan gondoljon kevesebbet a munkára, s törődjön többet az asszonnyal. A Második képben a szántóföldön halad Yerma, ebédet vitt az urának, aki az olajberekben dolgozik. Az Első öregasszonnyal találkozik. Yerma három éve van férjnél, s Enrique pásztor leánya. Tanácsot szeretne kérni az öregasszonytól, miként lehetne gyermeke. Bevallja, hogy nem szerelmes a férjébe, csak gyereket szeretne tőle, s szokatlan érzései talán egyszer voltak, kamaszlány korában, amikor Victor a karjában vitte át egy öntözőcsatornán. Az öregasszonynak homályos célzásai vannak a magtalan férfiakra, s türelmet tanácsolva megy el. Két fiatal- asszony jelenik meg. Ők is ebédet vittek a férjüknek. Az első siet haza a kisbabájához, akit egyedül hagyott, a második viszont örül, hogy nincs gyereke, így valamivel szabadabb, hiszen úgyis egész nap azt csinálja, amihez nincsen kedve. Ő egyébként a felvégen lakó Dolores lánya. Utána az éneklő Victor érkezik. Tétova, súlyos csönddel megszakított párbeszéd kezdődik köztük. Yerma képzelegve gyereksírást hall. Megjön Juan is. Félti feleségét az emberek szájától, hazaküldi. Őrá ne várjon, egész éjszaka öntözni fog.

II: FELVONÁS. Az Első kép helyszíne egy hegyi patak, amelyben a falu asszonyai mosnak. Közben énekelnek, beszélgetnek. Juan a két vénlány, nővérét odavette magukhoz, őrzik a sógornőjüket. Kibeszélik Yermát is, egyikük meddőnek csúfolja, a másik meg titkos szeretőjéről szól. A férjet is, az asszonyt is hibáztatják, s megállapítják, hogy “minden órával nő abban a házban a pokol”. Yerma sógornői is jönnek mosni. A beszéd a kolomp-szóra, a pásztorokra terelődik. Mindegyik nyáj elment már, csak a Victoré hiányzik. A mosóasszonyok a meddő és a szülő asszonyokróI énekelnek. A Második képben Yerma házában vagyunk. Esteledik. Juan arról faggatja a sógornőket, hol van a felesége. Ő egész nap dolgozik, tartja a nővéreit is, s azok még a forráshoz sem kísérik el a feleségét, pedig a becsületre vigyázni kell. Yerma érkezik két kanna friss vízzel. Drámai párbeszéd bontakozik ki. Mindegyikük izgatott. Juan azért, mert az asszony nem tud otthon megülni, s nem törődik bele több mint öt éve már, hogy nincs gyermekük. Fölajánlja, hogy az asszony bátyjának egyik fiát vegyék oda, de Yerma csak saját gyermeket kíván. Yerma nem vét a férje ellen, hűséges, de a kicsinyek nélkül a ház sírgödör a számára. Vacsorázni mennek, de Yerma marad: Gyermekért könyörög, majd meglátja s behívja Maríát. Az asszony karján egy Kisfiú. Yerma nem irigykedik, csak magát tartja szegénynek, akinek nincs anyakeze, aki meg van bántva és a végsőkig meg van alázva, mert nincsenek ivadékai. S közben a férje és annak nővérei képzelődnek, azt hiszik, hogy neki más ember is megtetszhet, holott az első dolog a becsület. A gyerek felébred, María elmegy. A Második fiatalasszony érkezik, pisszegve súgja meg, hogy anyja várja Yermát. Victor jön búcsúzni: más mezőkre megy. Yerma fölidézi a kamaszkori emlékeket. Belép Juan; aki megvette Yerma számára Victor birkáit. Yerma drámai hangon búcsúzik a pásztortól, aki férjével együtt távozik. Yerma is elmegy óvatosan a Második fiatalasszonnyal. Sógornői hiába keresik.

III. FELVONÁS. Az Első kép a vajákos Dolores házában játszódik. Reggeledik, Yerma lép be Doloresszel és két öregasszonnyal. Dolores megdicséri Yermát : eddig mindenki rettegett a temetőben az imák közben, csak ő nem. Dolores biztos eredményt ígér, az Első öregasszony megnyugtatja Yermát: nem érdemes szorongani azért, mert nincs gyereke. Yerma pontosan látja helyzetét: férje nem vágyik gyerekre. Ő pedig, ha gyötörné majdan a fia, azt sem bánná, “mert sokkal jobb egy élő ember miatt sírni, aki öklöz minket, mint ezért az álomképért sírni, amely év év után ott ül a szívemen”. Yerma indulna haza, amikor férje érkezik oda a két sógornővel. Juan föl van háborodva: felesége éjszaka csatangol, megcsalja, rászedi, az esküvő napja óta csak rosszat tesz, s ezt ő nem bírja tovább. Yerma megmondja, hogy férjét keresi, a vérét, az oltalmát, de Juan durván ellöki, hagyja őt békén. Csendre inti Yermát, aki végül némaságot fogad. A Második kép egy búcsújáróhely környékére vezet, hegyek közepette. Az előtérben sátor, itt van Yerma. Ismerős asszonyok beszélgetnek. María elmondja, hogy sok rábeszélésébe került, amíg Yermáék eljöttek. Az asszonynak biztosan valami rossz jár a fejében. Egy hónapon át föl sem kelt a székből. Arról is szólnak, hogy a sötétben durva férfiak szoktak a búcsújáróhely körül ólálkodni. Yerma vonul át a színen templomba menő, könyörgően éneklő asszonyokkal. Majd sok vidám fiatal jön, s két népi maskarát kísérnek, az álarcos Hímet és a Nőt, akik mímelik a szerelmeskedést. Táncolva távolodnak. Az Első öregasszony találkozik Yermával, s most elmondja neki, amit a szántóföldön elhallgatott: a férje a hibás, a felmenői sem úgy viselkedtek, mint az igazi férfiak. Átok ül Yerma szépségén. Felvilágosítja a fiatalasszonyt, hogy azért szokás ide járni, hogy új férfiakkal ismerkedjenek meg. A maga fiát ajánlja, biztos lehet Yerma a sok gyerekben. A férjét meg majd a kések fogják eltéríteni, hogy ne merjen feléjük járni. Yerma tiltakozik: ő nem mehet mást keresni. Az ő fájdalma nem a húsban van már, pohár víz nem olthatja szomját akkor sem, ha így végleg elhervad. Az öregasszony indul más nőt keresni. Juan lép elő, mindent hallott. Itt az ideje, hogy ő is beszéljen és panaszkodjon. Kifakad: “Nem tűröm egy percig sem tovább ezt az örökös siránkozást az életen kívüli, homályos dolgokért, amik a levegőben vannak.” Majd folytatja: “Amelyek nekem nem fontosak.” Yerma számára végleg világossá válik, férje is megerősíti, hogy ne is reménykedjen. Elkenek békén, mondja Juan, s csókolózni akar Yermával, aki azonban addig szorongatja a férje torkát, amíg meg nem öli. Emberek kezdenek odagyúlni, Yerma hozzájuk is szól: “Most már örökké meddő a testem. Mit akartok tudni? Ne gyertek a közelembe; megöltem a fiam, én magam öltem meg a fiamat.” A zarándokok kardala hallatszik.

A vargáné komédiája és Bernarda asszony családjának tragédiája között a számos sikeres darab sorában még néhány kétségtelen remekmű született. A „Vérnász”, a „Yerma”, a „Rosita leányasszony”, akárcsak a „Bernarda Alba háza” a XX. század legnagyobb drámai alkotásai közé tartozik. Lírai termése is egyre magasabb csúcsokat ér el. Nagy elégiája, amelyet egy torreádor barátja halálára írt, nemcsak a személyes gyász vallomása, hanem a szomorúság magasztosságát hirdető himnusz.

Mindezek közben igen változatos életet élt. Volt egy sikeres képkiállítása, volt színházszervezés, voltak külföldi utak. A már fiatalon világhíres, tudósnak is tudomásul vett költőt sokfelől hívják. Dél-Amerikában sorozatot rendez Lope de Vega műveiből. Az USA-ban egyetemen tart előadásokat dramaturgiai kérdésekről és a spanyol irodalom nagyságairól.

Azután eljön a tragikus 1936-os esztendő. A polgárháború már elkezdődött. Madridban még hatalmon van a köztársaság, de az ország déli részén már Franco az úr. García Lorca a védekező szabadság dalnoka lesz. Szóban és írásban harcol a fasizmus ellen. Személyesen indul Granadába, amelyet már fenyeget a vész. Meg is érkezik, de hamarosan a lázadók bevonulnak. Ő el akar rejtőzni, de megtalálják. A hírre De Falla, a már világhírű jó barát odasiet, hogy megmentse. Francóék vezérkaránál tárgyal a költő kimentéséről. De amíg ő tárgyal, a foglyot agyonlövik. Már másnap Franco hivatalos lapja közli, hogy törvényszerűen elítélték és kivégezték. Később az uralomra kerülő falangisták azt igyekeztek elhitetni, hogy nem is tudtak a haláláról. De a műveit betiltották. 1936-ban gyilkolták meg. Ugyanők, a gyilkosok 18 év múlva, 1954-ben saját legnagyobb költőjüknek nyilvánították, kiadták összes műveit, a színházak sorra játszották drámáit, az iskolákban szavalták hazafias verseit. Tehát hivatalosan is újra kezdett élni. És azóta is él.

Forrás: Literatura.hu



Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s