Otthonra lelt csángómagyarok

Közzétette:

OLÁH-GÁL ELVIRA

1998-ban egy külsőrekecsini család költözött a csíkdelnei Szent János-templomhoz. Annak ellenére, hogy a házuk jó kilométerre esik a falutól, a hattagú család beilleszkedett a székely faluközösségbe, jövőjüket ma már székelyföldi magyarként képzelik el.
Négy gyermek siet hazafelé Delnéről a Szent János-templom felé. Lépteik ritmusát az egyetlen fiú, Dániel szabja meg. Ő kilencéves, gyorslábú, akár 15 perc alatt is hazaér az iskolából. Kis testvérük alig ér velük. Krisztina csak négyet töltött, óvodába jár. Reggelente gyakran édesanyja viszi biciklivel, ha pedig beáll a tél vagy esős az idő, mentesül az óvodai kötelezettség alul. A tízéves Valentina és a hatéves Piroska megadóan teszik kötelességüket. Nem is lenne baj a mezőben levő házukkal, ha nem lenne olyan nagyon messze az iskola. Most szép, mert meleg ősz van, de télen nehéz, néha derékig ér a hó. Édesanyjuk ver ilyenkor nyomot templomba menet, amikor reggeli harangszóra bemegy a faluba. Bicikli lenne az egész családnak, de most éppen javítani kell. Nyolcasokat ír az édesapa biciklije – magyarázza Dániel, aki szívesen segít a szerelésben-javításban, de most mégis sajátját kellett apjának odaadnia. Ha megnő, autó- vagy bicikliszerelő lesz, mondja. Nővérével mindketten negyedikesek. Jövőre már nem is Delnére, hanem a három kilométerre levő Pálfalvára kellene iskolába menni. Azon még töpreng a család, vajon nem lenne-e jobb, ha Csíkszeredában tanulnának tovább, hiszen így csak az országútig kellene gyalogolni, onnan vinné a buszjárat. Nyáron szép errefelé, sokan megfordulnak itt. A tél viszont unalmas. Igaz, lehetne sízni, korcsolyázni, ha lenne mivel, de így is megvan az öröm, ha jól csúszik a szánkó vagy a műanyag fólia.
A két nagy gyerek még Külsőrekecsinben született, amikor a Kotyor család kitelepedett Csíkba.
– Tizenegyen vagyunk testvérek – kezdi a történetet Kotyor Valentinné, Bálint Veronika. A testvéreim, a kisebbek, itt tanultak Csíkszeredában, melyik ötödiktől, melyik hatodiktól. Egyszer aztán hirdette Tiszti pap bácsi az iskolában, hogy ha tudnak családokat, akik idetelepednének, hát szóljanak. Akkor arról volt szó, hogy lesz itt egy falu, sok házzal és hoznak ide több csángócsaládot. Aztán a férjem kijött, megnézte, s megtetszett neki. Nem mondta, hogy olyan a ház, ami a mezőben egyedül van. Először megijedtem, de aztán megszoktam. Szolgálatom van a templomnál, sekrestyés vagyok és harangozok. Gazdálkodni is lehetne, de nincs rá időm. Itt született a két kicsi, a férjem sokat dolgozott Magyarországon, ha itthon van, akkor napszámba megy, így egyedül kellett mindent elvégezzek. Már nyolc éve itt élünk, megszerettük.
Hogy mit hagytak Rekecsinben? A Kotyor családban egy fiú volt, így a fiatalok ott építettek az udvaron. Már készülgetett a ház, amikor adódott ez az ajánlat. A családfő nem sokat gondolkodott. Csángóföldön nehéz a megélhetés, nincs munka, a gyerekek pedig hol tanuljanak magyarul? Így hát ezt látták jó megoldásnak. Nem magukért, a gyermekekért. A Szent János-templom melletti kétszobás házba víz, villany bevezetve, tartozik hozzá gazdasági épület, kis udvar, és szénát is lehetne e templomkertben csinálni.
A harangozólakást élet tölti be. Egészséges, okos gyermekarcok fogadják az ideérkezőt. Valentina már idegenvezető is. Elmeséli, mikor épült a templom, hogy volt itt körülötte egy falu, Tordafalva, amelyet felperzseltek a tatárok. De a templom nem égett el, még ma is látszik az ajtóknál az égés nyoma – véli Dániel. Akik menekültek, a szomszéd falvakban találtak új otthont, de sokan mentek messzebbre, Moldvába is elmenekültek. Talán csak visszatérés a Kotyor család jövetele, de ez már nem szerepel a gyermek történetében. Az viszont igen, hogy nagyon szép hangja van az új (felújított) orgonának és a szép festett oltárnak. Büszkék a templomukra, mint sajátjukra. Ritka kincsek őrzői, mintha egymásra talált volna az egyedülálló templom és az életet hordozó csángómagyar nagycsalád.

Forrás: Moldvai Magyarság 2006.december


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s