Anatólia

Közzétette:

Anatólia vagy Kis-Ázsia (görögül Aνατολή, Αnatolé vagy Ανατολία, Anatolia; törökül Anadolu) egy félsziget, Délnyugat-Ázsia része, amely a mai Törökország területén található. A görög szó „napkeletet” jelent. A Kis-Ázsia elnevezés az ókori latin Asia Minor megnevezésből származik.

Törökország topográfiai térképe
Törökország topográfiai térképe

1. Földrajz

Anatólia hídszerűen helyezkedik el Európa és Ázsia fő területei között. Az Anatóliai-fennsík egy nagy, félszáraz fennsík, amit dombok és hegyek szegélyeznek, és amik sok helyen korlátozzák a kijutást a termékeny, sűrűn lakot tengerparti vidékekhez.

Az anatóliai terep szerkezetileg összetett. Egy központi hegytómb, ami magas hegyvonulatokból, köztük bemélyedésekből áll, amiket friss üledék borít, s együtt egy durva felszínű fennsíkot alkotnak, két gyűrthegység közé ékelődik, amik keletre egymás felé tartanak. Az igazi alföld néhány parti sávra korlátozódik a Fekete-tenger és a Földközi-tenger partján. A sík vagy lankás föld ritka, és nagyrészt a Kizilirmak – ókori nevén Halüsz – deltáját, Kilíkia parti síkságát, a Gediz és a Büyükmenderes folyók völgyét, és néhány belső anatóliai felföldet jelent a Tuz Gölü (Sós-tó) és a Konya-medence környékén.

A Fekete-tenger menti vidéknek meredek, sziklás partja van, ahol a folyók vízesésekkel haladnak át a parti szurdokokon. Néhány nagyobb folyónak, amik mélyen bevágják a Pontuszi-hegységet (Dogukaradeniz Daglari), vannak mellékfolyói, amik széles, magasan fekvő medencékben folynak. A partról a belföld elérése néhány szűk völgyre korlátozódik, mivel a hegygerincek – nyugaton 1500-1800 m, keleten 3-4000 m a Kaçkar-hegységben – majdnem összefüggő falat alkotnak a part és a belső részek között. A magasabb, északnyugati lejtők többnyire sűrű erdővel benőttek. Ezen természeti körülmények miatt a Fekete-tenger partja történelmileg el volt választva Anatóliától.

2. Történelem

Anatólia történelme egészen az őskőkorszakig visszavezethető, a legkorábbi kultúrák maradványai a középső és keleti részén találhatóak, közülük a Kr. e. 7. évezredi Çatal Hüyük, illetve a Kr. e. 4. évezredtől lakott Alaca Hüyük.

Az ókorban a Kr. e. 3. évezredig hattik lakták, akikkel az észak-mezopotámiai asszírok jelentős kereskedelmi kapcsolatokat építettek ki (ld. óasszír kereskedelem). A 3. évezredben nagy népmozgás zajlott a területen, és a térség meghatározó népévé az indoeurópai nyelvű hettiták váltak, akik Kr. e. 17. századtól a Kr. e. 13. század végéig fennálló birodalmuk, Hatti hatalmát több mezopotámiai és szíriai területre is kiterjesztették. Hattival nagyjából azonos időben Délkelet-Anatóliában és Felső-Mezopotámiában a kaukázusi hurrik alapítottak Mitanni néven államot.
A Hettita Birodalom népvándorlás okozta bukása után a Kr. e. 1. évezred első felében Phrügia, majd a Kr. e. 700 táján bekövetkező kimmer beáramlást követően Lüdia uralta a nyugati vidékeket, az Égei-tenger partján pedig az ókori görög kultúra kezdett terjedni. A keleti vidéken az asszírok által meggyengített és elpusztított Mitanni örökébe részben a mezopotámiai Újasszír Birodalom, részben az északabbi területeket egyesítő Urartu lépett.

Anatóliát a Kr. e. 6. század közepén Nagy Kürosz, az Óperzsa Birodalom alapítója hódította meg, az ióniai görög államokat pedig vazallusávaivá tette. Ettől kezdve Kis-Ázsia kétszáz éven át perzsa kézen volt, végül a Kr. e. 4. század végén Nagy Sándor hódította meg. A makedón uralkodó halála után egy ideig hadvezérei vetélkedtek a területért, de végül I. Szeleukosz Nikatór szerezte meg. Utódai hatalma azonban rövidesen meggyengült, és hamarosan több kisebb állam jött létre a területen (Pergamon, Bithünia, Galatia, Pontosz, Paphlagonia stb.). A Római Birodalom a Kr. e. 1. századra fokozatosan bekebelezte a területet, ami a 11. század végéig utóda, a Bizánci Birodalom kezében maradt. Bizánc hányattatott századai során Anatólia biztosította a birodalom katona- és élelemutánpótlását.

A térség középső és keleti vidékén a 7. század óta gyakorlatilag folyamatos háborúskodás zajlott a muszlimok – a törökök 11. századi megjelenéséig alapvetően arabok – ellen, akik Délkelet-Anatóliában tudtak csak tartósabban megtelepedni. Végül a szeldzsukok az 1071-es manzikerti csata után meghódították Kis-Ázsia zömét, és létrehoztak egy államot Ikóniumi Szultánság néven. Bizánc a 12. század végéig még meg tudta védeni az égei partvidéket, sőt bizonyos területeket vissza is tudott szerezni, azonban akkortól kezdve képtelen volt ellenállni a szeldzsuk szultánság mellett és romjain létrejött emírségek támadásának.

A aprócska határvidéki emírségként indult Oszmán Birodalom a 15. században felszámolta a Bizánci Birodalmat és elfoglalta egész Anatóliát, ami ettől kezdve mindvégig török kézben maradt. Az Oszmán Birodalmat az I. világháborúban elszenvedett veresége után feldarabolták a nagyhatalmak. A nagyrészt Anatóliából álló, megmaradt Törökországnak 1923-ban Mustafa Kemal Atatürk adott új államformát.

Forrás: Wapedia

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s