Márika néni meséi: Ábelesz-kóbelesz

Közzétette:

Örömmel köszöntöm Önt, ki azzal, hogy megnyitotta ezt az oldalt, betekintést nyerhet a bukovinai székelyek sokszínű és csodálatos mesevilágába.

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy király, az nagyon szeretett vadászni. Egyik nap eltévedett. Bolyongott már három hétig, s nem talált utat. …és akkor azt mondta:

– bárcsak valaki kivezetne innét! …vagy ördög – már nem bánom –, akármit, aranyat neki adnék…

S ott termett egy kicsi fekete emberke, azt mondta: majd kivezetlek. Azt is mondta: tudd meg, most neked van egy kisbabád, egy királykisasszony.

Azt is megmondta az ördög, ha tizennégy éves lesz a királykisasszony, elviszi a pokolba… – s akkor kivezette.

Nagy búsan hazament a király, jöttek örömmel a szolgák eleibe.

– Jöjjön hamar, király uram, született egy kisbabája!

Akkor odament a királykisasszonyhoz.

– Miért nem örülsz a kisbabának? – kérdi a királyné.

– De hogy örüljek? Tudod, hogy hogy jártam? Három hétig bolyongtam, és akkor egy ördög azt mondta, ha tizennégy éves lesz a kisbabád, elviszi az ördög. – …és ott sírtak ketten.

Mikor már bölcsődés, óvodás, majd iskolás lett, s amikor már tizennégy éves lett, eljött a talicskával az ördög. Azt mondta:

– Add ide, te király!

Akkor megijedtek, s sírtak.

Volt egy disznópásztor leány. Azt felöltöztették, s még koronát is tettek a fejébe, s kiengedték. Megfogta az ördög, beleültette a talicskába, vitte, vitte…

Akkor pont legeltek a disznók, s azt mondták:

– Röf, röf, hova mész disznópásztorleány?

Azt mondta az ördög:

– Hát nem te vagy a királykisasszon?

– Bizony, nem én…

Akkor visszafordította, azt mondta: add ide, te király!

Volt egy libapásztor leán. Azt felöltöztették, és még koronát is tettek a

fejébe, és akkor kiengedték. Megfogta az ördög, beléültette a talicskába, vitte, vitte.

De akkor ki voltak engedve a libák. Azt mondták:

– Gigá-gigá-gigá! – , …vagy hogy mondják?

Akkor meg azt mondták:

– Hova méssz te, libapásztorleány?

– Megyek a pokolba, – szerbusztok!

– Hát nem te vagy a királykisasszony? – kérdi az ördög.

– Nem én!

Visszafordította, azt mondta:

– Add ide, te király, mert felgyújtom a palotát!

Akkor megijedtek, felöltöztették a királykisasszonyt, koronát is tettek a fejébe, kiengedték. Beléültette a talicskába, vitte, vitte. Elvitte a pokolba.

Annak is volt egy kis gyereke, nem az ő saját fia volt, hanem valahonnan azt is hozta.

Nagyon szeretett volna vele játszani Jancsika, mert úgy hívták. S akkor sok dolga volt a királykisasszonnak, nem tudott játszani.

Egyik nap, amikor lefeküdt az ördög, mondta Jancsika, hogy:

– Szökjünk el!

De azt mondta a királykisasszony, hogy:

– Majd, ha lefekszik az ördög, akkor.

– Hogy fogunk akkor?

– A seprünek adok varázs szavakat, mert megtanultam az édesapámtól.

Akkor odament a seprühöz, amikor lefeküdt az az ördög, és akkor azt mondta, majd feleljen helyettünk, ha mi elmegyünk.

S akkor hamar elszöktek, S akkor már felébredett az ördög. Azt mondta:

– Hozzad má a reggelimet!

Mondta a seprü, viszi, viszi, csak még fel kell öltözzék. Azután megint várt

egy kicsit. Azt mondta:

– Meddig hozod azt a tízórait?

– Megyek, megyek, csak keresem a papucsomat!

Megint várt. Aztán immár megint megunta. Azt mondta:

– Hozod? Hozzad már…, hozzad már a reggelimet!

Azt mondta:

– Mindjárt, csak kimegyek a kútra vizért.

Azután még egyszer várt. Hát már megsokallta, felkelt. Néz szanaszét. Nem

találja. Odamegy a seprühöz, látja, hogy elszöktek. Azt mondta az inasának:

– Üljél fel a seprünyélre, és menjél, burungozzál[1] utánuk!

Akkor azt mondta a királykisasszon:

– Jancsika, nézzél csak vissza, hogy ég a bal fülem!

Jancsika azt mondta:

– Baj van, jön az inasa az apukámnak, s akkor azt mondta:

– Tudod mit? Belőled lesz egy templom, belőlem meg egy pap.

Ott hamar bukfencet vetettek. Akkor a királykisasszonyból lett egy

templom, s Jancsikából egy pap, …bement, azt mondta:

– Ábelesz-kóbelesz.

Akkor az inas odaért, leszállt a seprüről, s azt mondta:

– Nem láttál-e erre egy Jancsikát, meg egy királykisasszonyt?

Azt mondta:

– Ábelesz-kóbelesz, ábelesz-kóbelesz.

– Nem azt kérdeztem, hogy ábelesz-kóbelesz, hanem láttál erre egy Jancsikát meg egy királykisasszonyt?

Azt mondta:

– Ábelesz-kóbelesz.

– Ez hülye, s otthagyta.

Akkor visszament.

Azt mondta az ördög az inasának:

– Láttad-e, utolérted-e?

– Nem láttam semmit, csak egy templomot, meg egy papot, s örökké az azt mondta:

– Hülye volt… – ábelesz-kóbelesz…

– Azt mondta? – …azok voltak. Jaj!

Utána küldte a másik inasát.

A szökevények felültek a szemétlapátra, s akkor azt mondta a királykisasszony:

– Úgy ég… – Jancsika – a jobb fülem, nézzél csak hátra!

– Baj van, jön a másik inasa az apukámnak.

Akkor hamar egy bukfencet vetettek.

– Belőled lesz egy búzatábla, belőlem meg egy csősz.

Ott leszállt az inas, és azt mondta:

– Nem láttál erre egy királykisasszonyt meg egy Jancsikát?

Azt mondja:

– Hess, verebek, hess! Mind megeszik a búzámat! Hess, verebek, hess! Mind megeszik a búzámat!

– Nem azt kérdeztem, hogy hess, verebek, hess, mind megeszik a búzámat… – hanem láttál-e erre Jancsikát, meg egy királykisasszonyt?

Azt mondta:

– Hess, verebek, hess! Mind megeszik a búzámat!

– Ott vagy…, te egy hülye.

Visszament az inas, az ördög azt kérdezte:

– Láttad-e, utolérted-e?

– Én csak egy csőszt láttam, meg egy búzát. Az olyan hülye volt, örökké azt mondta: hess, verebek, hess…

– Azok voltak!

Azután ő kellett odamenjen. Felült egy vasalóra, s utánuk burungozott.

Azt mondta Jancsikának a királykisasszony:

– Jaj, úgy ég a nyakacsigám![2]

Azt mondja Jancsika:

– Baj van, jön az édesapám!

– Tudod mit? Belőled lesz egy aranykacsa, belőlem meg egy tó.

Hát hamar bukfencet vetettek, és akkor Jancsikából lett a víz, és aranykacsa lett a királykisasszonyból. Akkor azt mondta Jancsika:

– Majd amikor téged akar megfogni, leszáll a közepibe.

Akkor odaért az ördög, azt mondta:

– Tudom, hogy ti vagytok!

Akkor kiöltözött a gagyájából[3], csórén[4] beleugrott, és akarta elkapni. Úszott az aranykacsa tovább. Amikor már a tó fenekébe beért, megbotlott ez az ördög, és akkor meghót.

Hazamentek, boldogan éltek. Mikor meglátták Jancsikával együtt a királykisasszonyt, úgy örültek. Sírtak örömikbe. Neki adták feleségül a királykisasszonyt, és a király fele hatalmát. … s amikor meghalt az öreg király, akkor ő ült a trónra.

Itt a vége, fuss el véle!

____________________

[1] magába fojtja haragját, dühöng

[2] nyakcsigolyám, a tarkóm

[3] levetette az alsónadrágját
[4] meztelenül

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s