vers – 58 Oldal – Lighthouse

Arany János – Télben

Álmodám tavasszal, Szép, derűlt, virágos tavaszi napokkal; Zöld berek aljában susogó szellővel, Csevegő patakkal. Jártam új mezőn, hol

„Mindenki, amennyire tud, legyen boldog” Kányádi Sándor Kányádi Sándor: Csendes pohárköszöntő újév reggelén Nem kívánok senkinek se

I. Lakás, óh pesti lakás, óh téli barlang! most egyszer rajtakapom… Még mult telemnek titkait éli látatlanúl és

Mert minden földi lélek valakibe átszáll, mint illat, ének, láng vagy zene; mert minden élet annak, amit szeret,

Az én két fáradt asszonykezem Hogy milyen lágy, amikor simogat, Mily enyhén tárul, amikor ad: Terajtad ösmerte meg.

Beteg és fázó, így jó nekem őszidőn ott ülni naphosszat a hasas kályha mellett szemlélve a parázs életét,

Valami világmegvető Hajdani bölcs szénégető Építhette e házikót magának: Háttal fordult az útnak, a világnak, Szemközt vele a

Nem fekszem itt, nem alszom itt; Ezer fúvó szélben lakom Gyémánt vagyok fénylő havon, Érő kalászon nyári napfény,

A levegő hideg, kék és merev S sziszegve metszi éles cirpelés Mint bánya mélyén a kék érceret A

Csoóri Sándor (Zámoly, 1930. február 3. – 2016. szeptember 11.) a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, kétszeres Kossuth-díjas és