Vajda János – Húsz év múlva
(Gina emlékkönyvébe) Mint a Montblanc csucsán a jég, Minek nem árt se nap, se szél, Csöndes szívem, többé
Séta a kultúra ösvényein
(Gina emlékkönyvébe) Mint a Montblanc csucsán a jég, Minek nem árt se nap, se szél, Csöndes szívem, többé
Az öregember kinn ült a fehérre meszelt ház előtt az oleander bokor árnyékában, és leste a vakító fehérségű,
Mendegélt Barabás bácsi a hosszú és köves falusi utcán. Mendegélt hazafelé. Vasárnap délután volt, ősszel. A nap már
Fáradtan ragyogva játszik felhőn a holdsugár, bús, hideg fényében ázik és búsul a néma táj. Trojkám repül
LA REMPAILLEUSE Vége felé járt a Bertrans márki vadászatnyitó lakomája. Tizenegy férfi, nyolc fiatal hölgy és a körorvos
Párom ma jön, ajándokul Bibor szerelmet hoz nekem S hogy édesb legyen benne bíznom, Messziről jön és idegen.
Emlékszel még az augusztusi égbolt Tüzeire? – a cirpelő mezőn Álltunk s szemednek mélyén elveszőn Csillant egy csillag-testvér
Csillagvilágok hullton hullnak, hullvást meggyúlnak és kimúlnak, hullnak szegények sebesen, egymásra merőlegesen; hol a Tejút tündér övéből, hol
Szerelmes vagyok az orgona-virágba. Talán betegség is ez, hogy az orgona-virágba vagyok szerelmes? Alig várom a reggelt, alig
Így mindig, új meg új partok felé vetődve, az örök éjen át sodródva szüntelen, soha nem vethetünk az