Jászay-Horváth Elemér: Kínok gyönyörüsége
Fekete papok neveltek engem Istennek tetsző, szent félelemben, Megtanítottak magamba szállnom, Minden bánatban tetszést találnom. Szíved ha fájna, térdre borulnál!
Séta a kultúra ösvényein
Fekete papok neveltek engem Istennek tetsző, szent félelemben, Megtanítottak magamba szállnom, Minden bánatban tetszést találnom. Szíved ha fájna, térdre borulnál!
– Jé, de helyes emberke, – kiáltott fel a kisleány megfordulva. Nagy József elégedetten mekegett és szaggatott papagáj-hangon szólt a
NAGY LAJOS (1883-1954) Kora szerint a Nyugat nemzedékéhez tartozik, sokáig munkatársa, sőt egy időben főmunkatársa volt a Nyugatnak, mégsem
Általvetőm virág málházza, Lábaim ugrós kedvűek, Kedves súllyal hullott reám Életemnek késett áldása. Mosolygó, nagy szememben reszket Sok-sok boldog látnivaló,
1914-et írtunk, már akik írtak! Itt vagyok mindjárt magam, én sose tettem dátumot, pláne akkor! Azután itt vannak ni ezek
Sodridnak hurcás, száz emlékét lökd el, Széles mosollyal csillogóan Ballagj, vén folyó, Ballagj, életem, csöndes hömpölyöddel. Túlszökve harag s bitang
Kislyányom, most a vágyamnak örülj, Örülj e csodás, öreg repesésnek, Felejtsd a gyatra fiatalokat, Kik a csókkal sietnek vagy megkésnek.
1957 Október 3. (52 éve történt) Meghalt Szabó Lőrinc költő, műfordító. Szabó Lőrinc: Ima a gyermekekért Fák, csillagok, állatok és
Eltünt, eloszlott, semmiségbe szállón, És elborult a hold. Magam valék. Ki tudhatná, való volt ez vagy álom? Már szívemet nem
»Uram, megjöttem, legutolsó szolgád, Az elűzött, az újra visszahítt. Végzendő vagy már élted földi dolgát, S amellyel ég kapuit ostromolnád,