Fenyő László: Barátomnak
Barátom, kivel tizenegy év font össze, napra nap: lám, megtagadtál s mégse vagy boldogabb, mélyebb szenvedő te, szomorú, szomorú. Hogy
Címke: Nyugatosok
Kosztolányi Dezső: Öt költemény (“A bús férfi panaszai” című, készülő verssorozatból.)
Nem tudtam én dalolni nektek az újról, csak a régiről. Nem tudtam én dalolni nektek a földről, csak az égiről,
BABITS MIHÁLY: ŐSZ, ALKONY, DÉLI TÁJ
Olyan meztelen volt az ég fényes köldökével, a nappal; akár egy szemérmetlen őrült, ugy ünnepelte önmagát. A kába tó fehéren
Szitnyai Zoltán: Szeptemberi majális
Szikora, az írnok a hosszú .asztal végén könyökölt és a kocsmakert felé bámészkodott. Odalent, a gesztenyefákat nemzeti színekben papírgirlandok ívelték
Hajnal Anna: Szeptember…
Édes, édes most a nap, bor van benn, vagy méz? első csókban nyár és ősz kéken összenéz. Mámoros a levegő
Szabó Dezső: Beteg a könyvek között
Három egymásba nyíló kongó nagy szoba. A két elsőben itt-ott egy céltalan bútor hiábavalóskodik, s a két szoba tele van
Sárközi György: Szeptemberi eső
Földönti hatalmas kancsóit az isten S ömleszti egyre a nehéz vizeket: Nedves, hideg, csúf égi izenet. Már reggel óta (s
Szép Ernő: A harangozó
A faluban, de nem a nép között, Odafönn lakik a templomtoronyban, Míg lenn él-hal a nyomorult falu, Ő az istennek
Térey Sándor: Magányos ember
Magányos ember, mond’, jó a sötétség, belebámulni fáradt, mély szemekkel? Lezárt redőkön át milyen a reggel, mikor a lomha tűzfalak
Gömöri Jenő: Boldogság szombatja
Egy szép tavaszi napon, vasárnap délután, a Lehel-téren egy fiatal kereskedősegéd, Szita István nevü, fölszállt a villamosra. Mint minden vasárnap
Lighthouse 