A bölcsességről
Ugyan, hogyan is határozhatnánk meg az annyiszor emlegetett bölcsesség fogalmát? Bölcsnek nevezném azt az embert, aki egyszerre tartja
Séta a kultúra ösvényein
Ugyan, hogyan is határozhatnánk meg az annyiszor emlegetett bölcsesség fogalmát? Bölcsnek nevezném azt az embert, aki egyszerre tartja
Nagyon boldog vagyok, hogy még egyszer megéltem érkezésed, Március! Az influenzán át gázolunk feléd, a tél dögvészén, a
időszaka mit jelent ma, mire kötelezi a mai hívőt, a mai embert? Az egyház látszólag sokat engedett szigorából,
Ezek a hosszú februári éjszakák, mikor a kihűlt szobában felébredünk a szél vinnyogására, dideregve ülünk fel az ágyban,
Szép a karácsony költészete, de ennek a költészetnek a gyökere véghetetlenül mélyebb, s tulajdonképpen még nem termette meg
Szeretem a temetőket. Egyszerűen s közönségesen szeretem a színeit, az őszi sárgáját, a haragoszöld tónusait, a csendjét, amely úgy veszi
Az őszinte, mély szeretetben minden szép, a legszebb mégis az, hogy a szeretett lénnyel való érintkezésünkben eltűnnek a
Hosszú néma gyászmenet kíséri: a város szájtátva csodálkozik. Az élet érverése szünetel egy percre, még a szívek dobbanása is megáll…
Meg kell várni egy angyal, vagy egy szent türelmével, amíg a dolgok – emberek, eszmék, helyzetek -, melyek
Schiff András zongoraművésztől hallottam azt a gondolatot, amely szerint minden napra kell valami szép. Eltelt már néhány év