fájdalom – 2 Oldal

Babits Mihály: Fájó, fázó ének

Ó gondok, gondok, holnapok! egy gondtalan mát hol kapok? Szőnyeg-puhába betegen búni hiába szigetem: szivem verését halk ölén csak annál

A tunyaság ravatalán Felűlök, mint a tetszhalottak, Lehetne élni még talán: Szívemben kínok furakodnak. Messziről szól az életem, Hajtóvadászat fájó

Hol van a jégcsapos őrült, hol van a havazó homályos, Ki fagyszemével bámulta sikosra kietlen semmijét? Im, a világ borult

Sokat sírtam és nevettem – Mindent szívből cselekedtem. Nem is újság énnekem már Semmisem – Olykor-olykor fáj a szívem Csendesen.

Aranyosan és feketén döcög Szent Mihály lova őszi fák között. Az emberek megnézik csendesen, Ki az, akinek útja végtelen? És