elbeszélés – 16 Oldal

Rodostó, Margit híd

Zelki János “Kedves néném, öt esztendeje, hogy leveledet nem vettem, igazán mondván öt holnapja. Nem sok-é a’? Azelőtt gyakrabban írtunk

[részlet] Nincs ember például, akit ne gyötört volna valamikor nagy, komoly kívánság: körülményeskedéssel kínozni azt, akivel beszél. Van egy

Kétségbeesve kérdezik az embertől, “te, mi az, hat betű, szoba közepén áll, esznek rajta, és a vége: sztal?” Mióta a

[részlet] Az a pöttömnyi hímvessző mint egy hegység állt elém, mint egy sziklafok meredt előttem… Fiam támaszára egyelőre nincs szükségem,

Az életben sokszor megbántottam azt, akit nagyon szerettem. Az efféle vétek olyan, mint a szentlélek ellen elkövetett bűn; sem ezen,

Tudta, hogy most már ő következik. A császár legyőzte a legjobb diszkoszvetőt, a legjobb kocsihajtót, most már a legjobb maratoni

Egy szoba sarkában állt egy kard. Pengéjének csillogó, acélos felülete, melyet a napsugarak érintettek, vörös fényben tündökölt. A kard büszkén

1 Magányosan őgyelgett Buddha egy napon a Paradicsom lótusztavának partszegélyén. A víz fölött a virágzó tavi lótusz olyan fehér volt,

Mondanom se kell, hogy ezt a hegyibeszédet én fogalmaztam meg. Ott, helyben, a fa tetején. Az elképzelhető, legkényelmetlenebb helyzetben. Egyik

Volt ellenség bőven, amíg le nem győzte őket. A Nagy Folyó deltavidékén nyájakat hajtottak el. Fogoly aszszonyokat is. Kecskepásztortörzsek törtek