Vers Rólad
Egyszer, nagyon-nagyon régen, amikor az Isten egy pillantásra megálmodta a világot, igen, pont abban a pillanatban rád is gondolt. És
Séta a kultúra ösvényein
elbeszélések, gondolatok, versek
Egyszer, nagyon-nagyon régen, amikor az Isten egy pillantásra megálmodta a világot, igen, pont abban a pillanatban rád is gondolt. És
Szikora, az írnok a hosszú .asztal végén könyökölt és a kocsmakert felé bámészkodott. Odalent, a gesztenyefákat nemzeti színekben papírgirlandok ívelték
Édes, édes most a nap, bor van benn, vagy méz? első csókban nyár és ősz kéken összenéz. Mámoros a levegő
A 25 éves Nyugatnak Eredj, zöld nyár, eredj haza; elküld már kedvesed, az ősz. Vidám korod rőtfenyvei kiégtek; tovább ne
Három egymásba nyíló kongó nagy szoba. A két elsőben itt-ott egy céltalan bútor hiábavalóskodik, s a két szoba tele van
Földönti hatalmas kancsóit az isten S ömleszti egyre a nehéz vizeket: Nedves, hideg, csúf égi izenet. Már reggel óta (s
A faluban, de nem a nép között, Odafönn lakik a templomtoronyban, Míg lenn él-hal a nyomorult falu, Ő az istennek
Magányos ember, mond’, jó a sötétség, belebámulni fáradt, mély szemekkel? Lezárt redőkön át milyen a reggel, mikor a lomha tűzfalak
Egy szép tavaszi napon, vasárnap délután, a Lehel-téren egy fiatal kereskedősegéd, Szita István nevü, fölszállt a villamosra. Mint minden vasárnap
Barátaim, valahányszor ez a kéz itt Ujjai közt tollat szorítva remeg, Éji óráim a ti szellemeiteket idézik. Valamelyitekhez most készül