Illyés Gyula: Remény, remény…3.
Hiába éltem. Tegyetek minél magasabbra, a völgyben kudarcom gyarapszik köröttem. S a vád: kaptál egy életet, mivel fizetsz most elmenőben?
Séta a kultúra ösvényein
elbeszélések, gondolatok, versek
Hiába éltem. Tegyetek minél magasabbra, a völgyben kudarcom gyarapszik köröttem. S a vád: kaptál egy életet, mivel fizetsz most elmenőben?
A fehérarcú Rozália lelke, amikor átröppent a túlsó világra, magával ragadta férjének, a Keszeg nevezetű svábnak lelkét is és ezt
Tavaszi határ, ifjúság, Kínánál, Mexikónál jobban örökös nyers forradalomban lüktető-ropogó világ, száműztek. Ó ha tudnám, honnan. Bokrok, sziklák közt kanyarog,
A korcsolyázó önfeledt ívelésével fut a síma, síkos mennybolton egy pacsirta – Ki fejti meg az örömet, mellyel az eget
Én országom Moldova Ott nem tudok szólni Érzésemet ott soha Nem lehet el menteni Szájom bé van dugva Szemem el
82 évvel ezelőtt, ezen a napon született Kányádi Sándor romániai magyar író, költő, műfordító. Megjártam bár a történelmet, konok vagyok,
Az arca inas, nyugtalan izmú, a pillantása ferde, gyanakvó. Sosem tűrt magán súlyfölösleget, ahogy a ruhája, fejkendője is az öngyötrésig
Apáczai Csere Jánosné, Aletta van der Maet emlékének A tavasz jött a parttalan időben s megállt a házsongárdi temetőben. Én
Istenanya hívogat cinkéket meg darvakat, szólván: “Gyertek, égben szárnyalók, imádkozni szálljatok hozzám! Hajtsátok meg térdetek, oldjátok a vétkeket, gyertek!” Ház
Valahol van egy furcsa ország, Bérce templom, völgye szentéj, Bánatország az az ország, Neve: Erdély. Kékebbek ott az esték, Sárgábbak