Irodalom – 147 Oldal

Kosztolányi Dezső: Még büszkén vallom, hogy magyar vagyok

Még büszkén vallom, hogy magyar vagyok, És nagyapám, a régi katona hallgatja mosolyogva, boldogan, sebforradástól lángol homloka s én térde

90 évvel ezelőtt, ezen a napon született Karinthy Ferenc író, színműíró. Ars Poetica Volt nekem egy kedves tornatanárom, Mikus tanár

Döng az ég-harang, mennykőtől hasad, felhők rongyait villám tépdesi, halovány-arany ég-eresz alatt imbolyognak az égbolt mécsei. Nyitnak angyalok égi

Lila május. Hajnal előtt. Nem zörren a kiskapu zára. Üröm illatosít levegőt. Fehér a fagyalbokor ága. Ablak-zsalukra hajolt s függönyre,

KAFFKA Margit (Nagykároly, 1880. jún. 10.-Budapest, 1918. dec. 1.): Író, költő. Apja Kaffka Gyula ügyvéd, vármegyei főügyész volt, anyja Uray

Vonul a szél, mint hadsereg a hajlongó, riadt vidéken, tereli zsákmányát az égen: völgyek és ismerős hegyek futnak rabszolga-menetében. Szülőföldem

Reggelre megérkezett az ősz. Amikor Keszeg felnyitotta a szemét, egyedül találta magát. A lány ágya összedúltan, üresen meredt feléje. Befúródott

Reggelig kivilágított szép ékszerüzlet, csillogó ég! Fölnéztem, éjfél elmúlott rég. Hát éltem, mondtam, itt vagyok. A lét akkor volt szép,

A Balaton tükre felett sirályok kóvályogtak, a víz sötétkék síkját itt-ott egy-egy mély, fehér seb hasította fel, amit az alkonyati

Keszeg csak a temetésre következő harmadik napon költözött vissza, addig a faluban lakott és a szomszédoknál éldegélt. Péntek volt ismét,