Storno Ferenc (Kismarton, 1821. február 20. – Sopron, 1907. január 29.): festő, építész, a magyar egyházi műemlékek legjelentősebb restaurátora. Eredeti foglalkozása kéményseprő volt. 1840–42-ben Münchenben
festészeti és építészeti tanulmányokat folytatott. 1843–44-ben Bécsben Amerling tanítványa volt, közben itt is foglalkozott építészettel. 1846-tól Sopronban építész-, festő- és iparművészként dolgozott. Foglalkozott középkori régészettel is. Számos középkori magyar templomot restaurált (Sopron, Lőcse, Pannonhalma, Garamszentbenedek stb.). Mint a nazarénus irányhoz közel álló festő, főleg oltárképeket és freskókat készített. Gazdag műgyűjteményét, amely ma Sopron egyik idegenforgalmi érdekessége, utódai örökölték.
Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1996. MTESZ; Magyar életrajzi lexikon. MEK)
