Szabó Lőrinc – Januáréji olvadás

 

 

Kicsal az éjbe az arany Hold:

arany, sok fagyezüst után!

Száz arca nevetve virít száz

ujszülött, éji pocsolyán.

Láthatatlan erek csörögnek,

csengőket csöppent az eresz;

nekem most szép a hó: siratja,

hogy vége lesz.

Langyos szél szántja lent a földet,

szántja a fenti Adriát;

ezüstkék párákon arany Hold

s száz arany csillag ugrat át.

Ádáz csata dúl a magasban,

tengeré, kontinenseké…

Csengj, éj, csilingelj, olvadás, a

tavasz elé!

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]