Amikor 1891-ben meghalt, nem mint a Moby Dick halhatatlan írójáról emlékeztek meg róla. A néhány nekrológ arról az ifjúról beszélt, aki a kannibálok között és a tahiti királynő udvarában élt, s aki bár nagy tehetség volt, igazából nem tudott kibontakozni. A melville-i életmű kozmikus dimenzióira először az „elveszett nemzedék” kritikusai figyeltek fel az 1920-as években. Ezzel kezdetét vette a mindmáig tartó Melville-reneszánsz. Sorsa intő példa lehet mindama koroknak, melyek türelmetlen sietséggel utasítják el a géniuszt, ha művét felfejthetetlennek és túlságosan titokzatosnak találják.
New Yorkban született bostoni kálvinisták és holland bevándorlók sarjaként. Volt banktisztviselő, eladó, napszámos és tanító, végül 1839-ben mindenes lett egy tengerjáró hajón. Később bálnavadász hajókon tengerész a Csendes-óceánon. Bolyongása két évig tartott, megjárta a Typee-sziget paradicsomát, a Boldogság völgyet, szolgálatmegtagadás miatt börtönbe vetették Tahitin, s kivette részét Hawaii bohémvilágából. 1844-ben, Bostonba való visszatérésekor határozta el: író lesz. Első regényét, a Typee-t 1846-ba tette közzé. Concord szomszédságában, Pittsffieldben telepedett le, így került szoros kapcsolatba Hawthorne-val.Részben az ő teljesítménye inspirálta fő műve, a Moby Dick megírására. Olvasói a regényt értetlenül fogadták, sikerre többé nem számíthatott. Tizenkilenc éven át vámtisztviselőként kereste kenyerét New Yorkban. Elfeledettként halt meg 1891-ben.
Első műveiben, a Typee-ben és az Omoo-ban még túlteng a kalandos elem, ám csírájukban már fellelhetők későbbi műveinek nagy témái: az emberi természetben lakozó gonosz, a látszat és a valóság konfliktusa, s a civilizáció felettébb kényes vívmányainak szembesítése a lét legprimitívebb stációival. Harmadik regényében, a Mardi-ban már Moby Dick-i hangokat üt meg. A regény nyitánya ugyan még a korábbi könyvek folytatását ígéri, ám idővel az utazás a titokzatos szigettengeren mindinkább allegorikus távlatot kap. A tengerész-narrátor megment egy asszonyt, akinek „fehérsége” éppoly izgató és nyugtalanító, mint Moby Dick-é, a bálnáé. Megmenti, megszereti, majd elveszíti, keresi, s követi a „világon túlra” is. Éppoly megszállottja az asszonynak, mint Ahab kapitány a fehér bálnának. A mesébe elmélkedő fejezetek ékelődnek: hol filozofikus, hol szatirikus hangú kommentárok a kor politikai, teológiai vagy művészi kérdéseiről.
A Moby Dick egyszerre tanúvallomás a legendás bálnavadászatról s a XIX. századi Amerika mítoszáról, arról a mítoszról, amely a puritán kálvinizmus halódó kozmoszát és a helyébe lépő ipari társadalom új értékrendjét ölelte egybe. A kétféle erkölcsiséget Ahab kapitány testesíti meg: meg akarja szabadítani a világot a gonosztól – ezt számára a bálna jelképezi –, ám benne is ott lappang a démoni, amely könyörtelen hajsza közben mindjobban eluralkodik rajta. Keresésének titokzatos tárgya, a bálna, azonban akármi lehet. Lehet szorongásainak és vágyainak tükre, lehet Isten s „fehérsége„ jelképezheti az ártatlanságot, de az ember dolgai iránt közömbös univerzumot is. Innét Ahab tébolya: maga sem biztos benne, hogy a Sátánt üldözi-e. A tudás pillanatát nem éri meg: elpusztul. A regény az amerikai Faust hősies, ám tébolyba forduló igazságkeresésének eposza.
Metafizikai kérdésekkel foglalkozott következő nagy műve is, a Pierre. A beavatás regénye e könyv, egy ifjú bevezetése az élet rejtelmeibe. Más fejlődésregényektől ez a mű abban tér el gyökeresen, hogy a hős a megismerés folyamatában nem képességeire vagy lehetőségeire ébred rá, hanem a lét bénító korlátaira, s arra, hogy a világ nem a cselekvés szabad terét, hanem annak áthághatatlan akadályait kínálja. Fejlődése során Pierre nem az igazság A Moby Dick éshoz jut el, hanem a kétértelműségek, a látszatok újabb és újabb rétegeihez.
A Moby Dick és a Pierre kudarca után Melville érdeklődése a kispróza felé fordult. A The Piazza Tales (A tornácon elmondott mesék) címmel közzétett elbeszélései az elszigetelődésről az „idegen” világban, a megismerés módjainak kudarcáról és a szerelmet átható sötét erőkről szólnak. Posztumuszként jelent meg remek kisregénye, a Billy Budd.
Életrajzi jegyzet: Tóth Csaba Amerikai elbeszélők I. kötet 874 – 876. oldal.
A világirodalom klasszikusai ISBN 963 07 3555 5
