Lóczy Lajos geológus

Közzétette: Lighhouse

Lóczy Lajos (Pozsony, 1849. november 4. – Balatonfüred, 1920. május 13.): geológus, egyetemi tanár, földrajztudós, Ázsia-kutató, és Balaton-szakértő. 1874-ben a zürichi műegyetemen mérnöki oklevelet szerzett. 1877–1880-ban részt vett gróf Széchenyi Béla kelet-ázsiai expedíciójában és beutazta Kína nagy részét. A közép-ázsiai sivatagok eredetéről kimutatta, hogy azok kő- és homokanyaga nem tengerfenék maradványa, hanem évmilliók sivatagi felhalmozódásának következménye. Hazatérése után még két évig a Nemzeti Múzeumban dolgozott, 1883-tól mint a Földtani Intézet osztálygeológusa a bánsági hegyvidék geológiai felvételezését végezte. 1886-ban hívták meg a műegyetemre. 1889-től 1908-ig a budapesti tudományegyetemen az egyetemes földrajz tanszékének tanára, 1902-től 1908-ig a Földrajzi Intézet igazgatója. 1908-tól a Földtani Intézet igazgatója volt. 1900-tól 1914-ig a Földrajzi Társaság elnöke. Teleki Pállal és Papp Károllyal szerkesztette Magyarország földtani térképét. 1891-ben vezetésével alakult meg a Magyar Földrajzi Társaság Balaton Bizottsága, melynek célja a tó sokoldalú tudományos kutatása volt. A kutatások két évtizedes eredményét A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei c. műben (I – III. Bp., 1897 – 1918) tették közzé. Kezdeményezte az Erdélyi-medence rendszeres geológiai és geomorfológiai feltárását. Jelentős érdemei vannak az erdélyi kősó- és földgázkincs felfedezésében is, felmérése és tanulmányai alapján kezdték meg a nagysármási fúrásokat. Különféle szaklapokban több száz értekezést tett közzé.