Csukás István – Harangvirág, meggyfa

 

 

Harangvirág csöngettyűz,

apró csengők nyelvelnek.

Harangvirág a pohárban,

mint a szelek viharában,

békét kondít egeknek.

Meggyfa: fehér menyasszony,

kivirul minden tavaszon,

nem tudja, miért fakasszon

öntestéből virágokat,

semmiből, magból világokat

s ősszel veszítsen lombokat,

csak növeszti méhnek, égnek,

zümmögve nyarat ígérnek –

súlyos mámornak, holdtöltének;

s még jönnek a fagyosszentek,

fagyot hoznak, rendet tesznek,

fagyos ujjal ölelgetnek.

[Digitális Irodalmi Akadémia]