A Roland–ének

 

 

A francia irodalom születését egy remekmű jelzi, a Roland-ének.

Roland lovag történetét 1835-ben az oxfordi egyetemi Bodley-könyvtárban találták meg, egy 12. századi kódexben, amit először Roncevali éneknek, majd Roland-éneknek neveztek el (a címadás jogosságát vitatják, ugyanis a névadó hős a történet közepe táján meghal).

A francia nemzeti eposz központi szereplője, Roland a középkori lovag, hős megtestesítője lett.

Roland-ének (részlet) „Ganelon úr – szól Marszil ezután – Rolandot mondd hogyan gyilkolhatnám?” szól Ganelon „bíz én megmondhatnám: átkel király Cézár jó hágóján utóhadát hagyja maga után ott lesz öccse Roland hős kapitány s Olivér is ki örvend bizalmán

húszezer frank harcol majd oldalán törjön rájuk százszor ezer pogányság első ízben mérkőzzenek csatán (…) másod ízben mérkőzz ismét csatán bármint legyen Roland ott elvész ám így cselekszel igaz lovag módján életedben nem lesz harcod aztán Rolandot ha megöli valaki Károly akkor jobb karját elveszti”

 

„ … Ma ismert formáját valamikor a 11-12. században nyerte el, régebbi eseményt elevenítve meg: Nagy Károly hispániai hadjáratát. A francia nemzeti eposz Roland, Olivér és a többi frank hős haditetteiről szól, önfeláldozó küzdelmükről, amelyet a szaracén túlerő ellen vívnak, Ganelon gróf árulásáról, a császár bosszújáról, kereszténység és pogányság élethalál küzdelméről. Az emberfeletti hősiesség lenyűgőző példái mellett a legmélyebb emberi érzések szólalnak meg a költeményben: a hit, a hűség és a barátság, a bajtárs halála feletti fájdalom és a gonoszság gyűlölete.

Egy rég elmúlt világ gondolkodása, magatartása tárul elénk a Roland-énekben, a lovagvilág még őszinte, romlatlan eszményei mozgatják a szereplőket. Valamikor egész Európában elterjesztették az énekmondók ezt a hőskölteményt, Roland alakja legendássá vált, számos későbbi költőt is megihletett. A világ eposzirodalmában ma is a legnagyobbak között tartjuk számon.”

(forrás: Roland-ének. Eötvös József Kvk., 1996, borító)

József Attila Könyvtár – Dunaújváros