Közzétette:
A kereskedelem hagyományos szereplői a házalók, szatócsok, kofák és kupecek, s a maguk a termelők, elsődleges színterei pedig a vásárok és piacok, a vízi átkelőhelyek és szaporodó falusi szatócsboltok voltak. A századfordulóra a vándor- és házalókereskedelem visszaszorult, a hetipiacok és az országos vásárok azonban továbbra is fontos szerepet töltöttek be. A kereskedelem e két ősi intézménye mellett a század elejére az áruforgalom korszerűbb formái is meghonosodtak. Az 1890-es években épült fel Budapest hat vásárcsarnoka, köztük a Duna-parti Nagyvásárcsarnok, s 1911-ben nyitották meg a főváros első nagyáruházát, a Párizsi Áruházat.
A külkereskedelmi forgalom az egész dualista időszakban gyorsan, mintegy 3%-kal bővült. Ennek tetemes részét az osztrák—cseh tartományokkal lebonyolított áruforgalom tette ki. Az ún. vámkülfölddel folytatott külkereskedelem aránya a 25%-ot is alig érte el. A birodalom nyugati és keleti felének történelmileg kialakult gazdasági szerkezete tehát nagymértékben kiegészítette egymást. A külkereskedelem áruszerkezete és ennek módosulásai jól tükrözték az ország gazdaságának jellegét és fejlődési irányát. A mezőgazdasági termékek aránya, amely az 1880-as évek átlagában az export értékének még 60%-át tette ki, az 1910-es évek elejére lecsökkent 50%-ra, az ipari és bányatermékek aránya pedig 40%-ról csaknem 50%-ra emelkedett. Az utóbbiak felét a mezőgazdaságra épülő élelmiszeripar adta. A behozatal nagyobb részét – az 1880-as években 70, az 1910-es évek elején 60%-át – viszont az ipari termékek tették ki.
Forrás: Romsics Ignác: Magyarország története (359. oldal) Kossuth Kiadó, 2017 ISBN 978-963-09-9005-9
Lighthouse 