Közzétette:
Jean Cocteau (1889—1963) – a modern francia irodalom „fenegyereke”. Kimeríthetetlen, játékos és kihívó tehetsége versben, regényben, drámában, tanulmányban, balett-koreográfiában, filmben és festészetben egyként megnyilatkozott. Lírája felszívta a század szinte valamennyi irodalmi irányzatát. Virtuóz formaművész. Verseiben nem mindig érezni az elementáris költészet erejét, de utolsó éveiben írott költeményei egyre inkább kifejezik azt, amit mindig is szeretett volna: a kendőzetlen embert. Nagy hatással volt az utána jövő nemzedékre.
Forrás: Klasszikus francia költők II. kötet (605. oldal) Európa Könyvkiadó, 1984, HU—ISSN 0230 6522 ISBN 963-07-3216-5
Jean Cocteau: Ha súlyos a szív
Ejti a forrás cseppjeit, oly súlyosan, akár a kutya szája.
Engem megfélemlít a rózsa: sohasem nevet. És a fa lábon
állva alszik. Rá-ráparancsol például az
árnyékára: feküdj, pihenj, estére újra útra kelünk. Este
mosoly nélkül fölmegy a lombozatába és útra kelnek.
Aki szeret, falakra firkál.
Ha látnám a szívem, többet se mernék reád mosolyogni.
Túl sok a dolga, kínja ezen a holdtalan éjszakán. Rajtad feküdve fülelem végtáját, a baljós hírrel közelgőt.
Illyés Gyula
Forrás: Klasszikus francia költők II. kötet (506. oldal) Európa Könyvkiadó, 1984, HU—ISSN 0230 6522 ISBN 963-07-3216-5
Lighthouse 