Csáth Géza

Csáth Géza: Az öngyilkosság főpróbája

Közzétette:

 

 

Szombaton történt Felsőlászlón egy ilyen öngyilkosság. Egy fiatal vasutas – mindössze húszéves volt szegény – nagyon elkeseredett holmi hivatali kellemetlenség miatt, s a tetejébe még a kedvese is szakított vele. És este a falubeli tanító jelenlétében elővette a revolverét, halántékához illesztette, hogy mutassa: majd így fogja csinálni… A fegyver pedig elsült. A halál főpróbája a halál premierje lett. (Premierje egy zseniális és nagyszerű színjátéknak, amelynél azonban a bemutató – akárcsak valami különösen gyenge vagy életképtelen darabnál – mindig egyúttal az utolsó előadás is.) Mert egészen bizonyos, hogy ez az ifjú tulajdonképp mégse akart meghalni. Erre utal már az a tény, hogy tettét a barátja jelenlétében követte el. A mások előtt való öngyilkosság mindig elárulja ezt az öntudatlan és célszerű tendenciát: “Nekem ugyan nem lehet más teendőm, mint hogy meghaljak, de ha mások Csáth Gézamegakadályoznak benne, akkor igazán nem halhatok meg.” A hasonló fiatalos, objektíve egyáltalán nem indokolt öngyilkosságoknál szinte törvényszerűen jelentkezik a nyilvánosságnak vagy a barátoknak, szülőknek hasonló védelemszerű felkeresése. Mert ugyebár ez kétségtelen: vannak indokolt és határozottan helyeselt öngyilkosságok is. Egy gyógyíthatatlan beteg számára, akinek az élet már csak szakadatlan szenvedés, ha csakugyan állandóan szenved és gyötrődik, valóban raison az öngyilkosság. Ellenben egy húszéves gyereknél, aki bármely bajt és betegséget kiheverhet, aki otthagyhatja a kellemetlen állását, a neki nem konveniáló feljebbvalóit, aki a kedvese helyett kereshet és találhat más lányt, csak ki kell várnia a pszichikus egyensúly visszatérését, amit a természet, a lélek maga automatikusan mindig helyreállít (csak idő kell hozzá), ilyen esetben az öngyilkosság elsősorban rossz számítás, másodsorban pedig ostobaság, türelmetlenség és férfiatlanság.

Maga az öngyilkos is érzi ezt, és ezért inkább csak kacérkodik az öngyilkossággal, mintsem komolyan gondol reá. Próbákat és főpróbákat rendez belőle, időt ad reá, hogy lelke meggyógyulhasson, hogy az élettel való relatív elégedettség érzése – az élésnek ez a legfontosabb feltétele – visszatérjen hozzá, módot ad reá, hogy elvegyék a fegyverét: mutogatja a barátai előtt stb. Hasonló öngyilkosság volt Czakó Zsigmondé, a drámaíróé is: a halálvágy és életvágy sajátságos összetétele, egy cselekedet, amely a legvilágosabban elárulja a léleknek a két ellentétes és egyidejű gravitációját. A halál felé vivő centrifugális erőnek és a haláltól menekülő centripetális erőnek a játékát, egymásra való hatását.

Az öngyilkosok nagy része, akiket utólag meg lehetett menteni és felgyógyultak, azt vallja (egy tudós orvos szisztematikusan gyűjtötte össze az ilyen emberek vallomásait), hogy nem akkor akart meghalni, amikor tényleg elkövette az öngyilkosságot. Hogy a meghalást tulajdonképp későbbre tervezte, és arra az időre szándékozta halasztani, amikor már kétségtelenül bizonyossá vált előtte, hogy nem érdemes, nem lehet élni.

A felsőlászlói fiú is csak ilyen főpróbát tartott. Ezt megerősítik a más előtt való manipulálás fontos tényén kívül saját szavai is, amelyeket a tett elkövetése után a jelenlevő barátjának mondott:

– Így akartam.

Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy nem így akarta. A halálba menő ember nem szokott feleslegesen beszélni. Ha valóban ezt akarta, akkor ezt kimondani igazán felesleges, mert hiszen az ő vérző sebe és a füstölgő revolver úgyis megmondják mindenkinek, hogy mit akart. Ellenben aki felocsúdik a meglepetésből és ráeszmél a rettenetes tényre: íme, bár még nem akartam, mégis elsült a pisztoly, és most már meg kell halnom – ebben az emberben igenis az egész haldokló élete, az egész múltja, organizmusának minden, még élő sejtje követeli, hogy elhitesse saját magával, éspedig annál inkább, minél végzetesebb a sebesülés, és minél reménytelenebb a felgyógyulás, továbbá elhitesse másokkal is a hazugságot, hogy így akarta. Most már a még élő, működő léleknek a halálig csak egyetlen fontos célja van: beleegyezni az események ilyen fordulatába, hogy minél kevesebb szenvedéssel várhassa be az organizmusnak és saját magának halálát. És ezért érdemes beszélni, kinyitni a szájat, minden erőt. Hogy csakugyan abban a hitben halhasson meg, hogy csakugyan így akarta. Ez pedig könnyebben sikerül, ha mások is hiszik. (Ezért kellett ezt ki is mondani.)

Az említett pszichológiai statisztika és az új öngyilkossági eset – íme – egyaránt fontos tanulsággal szolgálna. Az öngyilkossággal nem szabad kacérkodni, nem szabad belőle próbákat rendezni, mert hirtelen megjelenhet a dráma fekete Rendezője, és minden készületlenségre – díszletek, kosztümök hiányára – való tekintet nélkül kijelenti, hogy: “Rögtön megtartjuk az előadást!”

1914

Forrás: Csáth Géza: Kritikák, tanulmányok, cikkek (Magyar Elektronikus Könyvtár)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s