Közzétette:
Jean de La Fontaine (Château-Thierry, 1621. július 8. – Párizs, 1695. április 13.) francia író és költő.
Vad barlangja mély ölében
egy szatír s kölyökhada
levest hörpöl együtt épen,
száll a hörpölés zaja.
Lágy mohán kuporg halomban
két szülő s a sok gyerek,
szőnyeg nincs, de jó gyomor van,
és az étvágyuk remek.
Vándor tér be szétziláltan,
kinn a zápor rászakadt.
Nem várták, de lám a tálban
egy kis leves még akad.
Kínálták s kínálják ujra,
ne vesse meg, bár szerény.
Gémberedett ujját fujja,
melegszik a jövevény.
Majd levest kap a nagy tálbul,
s fujja azt is finoman.
A szatír meg ámul-bámul:
«Mire jó ez, mondd Uram?»
«Attól ujjam melegebb lett,
ettől hűsebb a leves.»
S szól a vad: «Egyéb se kellett,
kotródj, más tanyát keress!
Hordd el irhád, meg se fordulj,
nem kaphat itt fedelet
olyan, aki egy szájból fuj
hideget és meleget!»
Fordította: Radnóti Miklós
Forrás: La Fontaine – Válogatott mesék
Lighthouse 