Jézus Krisztus néhány egyszerű embert gyűjtött maga köré. Galileai halászok, vámszedők voltak köztük és néhány asszony is volt kíséretében. Rövid, legfeljebb egy évre terjedő működése alatt nem tudta őket teljesen a maga képére átgyúrni, sem szabad eszméit, sem bátor lelkét nem tudta beléjük tölteni. Egyik tanítványa elárulta, s mikor feje fölött összecsapott a gyűlölet tengere, a többiek is cserben hagyták úgy, hogy a kereszten függőnek alig volt valakije ezen a világon…
Később a tanítványok mégis magukhoz tértek. Néhányan Jeruzsálemben összefogtak s bátortalanul és igen kis arányokban folytatták Jézus művét. A kicsiny körben Jakab, Péter és János viszik a főszerepet. Jakab Jézusnak testvére, Péter pedig az a tanítvány, aki Jézust halála előtt való nap megtagadta.
A Jézus-tanítványok által összetoborzott gyülekezet viszonyairól igen hiányosan vagyunk tájékoztatva. Csak azt látjuk tisztán, hogy a tanítványok nem léptek Jézus útjára és nem vonták le Jézus tanításainak azokat a következtetéseit, amelyek pedig szükségszerűeknek látszottak: a zsidósággal nem szakítottak és a törvénnyel nem hasonlottak meg, hanem mint a zsidóság szektája éltek tovább a jeruzsálemi templom árnyékában. Jakabról a hagyomány azt beszéli, hogy a legszentebb és legbuzgóbb zsidók közé tartozott, Péter pedig még később is a zsidó szokásoknak (körülmetélkedés, ételszabályok) a kereszténységben való fenntartása mellett foglalt állást. Az elvetett mag a tanítványok lelkében nem tudott szárba szökni: mesterükből zsidó vallási reformátort csináltak s úgy viselkedtek, mintha Jézus mozgalma eredetileg nem a zsidó vallás alapjainak elvi tagadása lett volna…!
Forrás: Szimonidesz Lajos – A világ vallásai (449. oldal) Könyvértékesítő Vállalat utánnyomás-sorozata, Dante Kiadás, Háttér Kiadó. Budapest ISBN 963 7455 93 0