Vajra_aksamala_ghantha

A buddhizmus Tibetben

Közzétette:

 

 

A buddhizmus úgy került Tibetbe, hogy Asóka király utódai háborúkat vesztettek s Kr. u. 650 táján Tibetbe szorultak. Egyikük, a Kr. u. 617-ben született Songtsen Gampo, aki Lhasába tette át székhelyét, szerencsés kézzel megnagyobbította országát s házasságaival szilárdította pozícióját. Kr. u. 641-ben elvett egy kínai hercegnőt és Ansuvarma nepáli király leányát. Feleségei buddhista szobrokat és írásokat hoztak magukkal. Kívánságukra a király Lhasában buddhista templomot épített, harmadik utóda Tisrongdetsan (740—786) aztán az országot (külsőleg) teljesen buddhistává tette. A térítés lelke egy Udyanából való férfiú, Urgyanpa volt, akinek igazi nevét nem ismerjük, s akiről legendás elbeszélések – Buddha egész történetét beszélik el. Nagy tudós volt, aki a lekülönbözőbb vallásokat ismerte, a boszorkányok tudományát temetőkben elsajátította, varázslókkal lépett házasságra, kitalált egy italt, melyben a vér nektárrá, a halhatatlanság italává változik át s varázstudománya segítségével legyőzi Tibet valamennyi szellemét. Végül nem Nirvánába megy át, hanem csodaló viszi távoli szigetre, ahol a boszorkányokat és a démonokat megtéríti.

 

Katmandu, Bodnath

Baudhanáth sztúpa, Katmandu, Nepál. A sztúpa a Buddha tudatát szimbolizálja

Az új vallás papjai és varázslói két generáció múltán összeütközésbe kerültek a királyi hatalommal, mire Langdarma király a szerzeteseket arra kényszerítette, hogy – mészárosokká legyenek, a buddhista szobrokat összetörette, a buddhista vallás gyakorlását eltiltotta, a templomokat befalaztatta. Félreeső völgyekben a buddhizmus tovább élt, közben a királyi hatalom legyengült, szétzüllött, kis fejedelemségekre töredezett, úgy hogy az Indiából egyre erősített buddhizmus újra lábra kaphatott. Új kolostorok alakultak, a kolostorok élén levő apátok – megházasodtak, s valóságos dinasztiákat alapítottak. Ennek a korszaknak a legkiválóbb alakja az Indiából bevándorolt Atisa, aki Kr. u. 1042 körül új könyveket hozott be s komoly irodalmi és tudományos munkásság alapjait vetette meg.

Dzsingisz-kán (1154—1227) megteremtette a nagy mongol-kínai birodalmat s uralmát kiterjesztette Tibetre is. Utóda, Kublaj-kán az abban az időben vezetőszerepet játszó Sakya-kolostor apátját Tibet főpapjává tette, s megengedte neki, hogy udvarát megtérítse. Ezzel a Sakya-kolostor apátjai Tibetben nemcsak vallási, hanem a politikai vezetést is kezükbe ragadták s 1270—1340-ig Tibet valóságos uralkodói voltak. A mongol-birodalom széthullásával Tibet kínai fennhatóság alá került, melynek első dolga a Sakya-kolostor hatalmának az ellensúlyozása volt, e cél érdekében a digungi, phagdubi és a csali apátokat is kiváltságokkal ruházta fel; a phagdubi apátok a Sakya-kolostort is hatalmukba kerítették, s ezzel – ők lettek Tibet főpapjai. A Ming-dinasztia ezt a politikát folytatta úgy, hogy az egymással vetélkedő apátok széthúzása a központi hatalom tekintélyét teljesen aláásta és megsemmisítette.

Forrás: Szimonidesz Lajos – A világ vallásai (330-331. oldal) Könyvértékesítő Vállalat utánnyomás-sorozata, Dante Kiadás, Háttér Kiadó. Budapest ISBN 963 7455 93 0

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s