King Sigismund of Hungary

Buda, az új királyi székhely

Közzétette:

 

 

A költségvetés egyensúlyának felborulása Zsigmondot nem akadályozta abban, hogy nagyszabású építkezésekbe fogjon, és meglehetősen pazarló, sőt kicsapongó életmódot folytasson. 1406 körül Visegrádról Budára tette át a székhelyét, ahol jelentős palotabővítéseket hajtott végre. Esztergom majd Visegrád után Buda lényegében ekkortól lett a Magyar Királyság központja és a mindenkori király székvárosa. A palotákhoz díszkert és mesterséges halastó tartozott, s a vizet a budai hegyekből vezették le. A fából, ólomból vagy kerámiából készült vezetékek egy része ún. csorgókban vagy közkutakban végződött. Ilyen vezetékek maradványai nemcsak a királyi vár, hanem a polgárváros területéről is előkerültek. Az 1440-esévektől követek és uralkodók tucatjai időztek Budán, köztük a bizánci császár, Dánia, Norvégia és Svédország királya, Lengyelországból II. (Jagelló) Ulászló, a portugál trónörökös, valamint a boszniai és szerb fejedelmek. Európai lekötöttségeire tekintettel később, az 1420-as évek végén Zsigmond Pozsonyban rendezkedett be, ahol ugyancsak jelentős építkezésekbe fogott. 1429-ben már itt üléseztek a német-római birodalmi rendek.

 

The ship of St. Martin's Church in Bratislava

A Pozsonyi Szent Márton-templom hajója nyugat felé, XV. század

A magasabb műveltség hazai elsajátíthatóságát szem előtt tartva Zsigmond már uralkodása kezdetén hozzákezdett egy új egyetem szervezéséhez, amelyet 1395-ben avattak fel Óbudán. A pécsi egyetemhez hasonlóan ez sem tudott azonban gyökeret verni, és az 1420-as években bezárta kapuit. Az óbudai egyetemből és a pozsonyi palotákból semmi sem maradt fenn, a budaiakból is csak gótikus szobordarabok. Tatai vadászkastélyának azonban, amelyet később reneszánsz stílusban építettek át, számos gótikus jegyeket magán viselő eredeti részlete ma is megcsodálható. A gótika az egyházi képzőművészetet is áthatotta. Az ekkortájt elterjedt táblaképek közül a leghíresebb a garamszentbenedeki szárnyas oltár, amely Krisztus kínszenvedésének és kereszthalálának egyes állomásait ábrázolja.

Forrás: Romsics Ignác: Magyarország története (118—119. oldal) Kossuth Kiadó, 2017 ISBN 978-963-09-9005-9

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s