A nazarénusok

A nazarénus név többször előfordul a kereszténység történetében. Két gyökere lehet. Származhat a zsidó nazir szótól, vagy levezethető Krisztus származási helyének, Názáretnek a nevéről is, Az első századokban a keresztényeket általában nazarénusoknak nevezték, később a név egy zsidó-keresztény szektához tapadt. Nasoreusoknak hívták a Mezopotámiában élő mandeusokat is.

Az újabb korban Johann Jakob Wirz selyemszövő (1778—1858) követőinek a neve volt. Wirz azt állította, hogy Jézus Krisztus benne újjászületett, azért Jézust megillető tiszteletet követelt magának és kinyilatkoztatásainak, 1823—43 közt nyert kinyilatkoztatásait összegyűjtötték s „Heilige Urkunden der Nazarenergemeinde” címen 1863-ban kiadták. Wirz prófétai hangon fordult a papokhoz, a hivatalnokokhoz, az egyes hívekhez s azt követelte, hogy Jézus parancsolatai szerint éljenek. Kinyilatkoztatásaiban sok tudományos kérdésben is felvilágosítást nyer. A szűztől való születés lehetőségét úgy magyarázza, hogy Máriában éppúgy nem vált el a férfiúi természet a nőitől, mint Ádámban addig, míg bűnbe nem esett, tehát Isten fia mindenható hatalmával ezt a két tinktúrát úgy hozta össze, hogy ebből az önmagán belül történt megtermékenyítésből megszülethetett. 1850-ben maga János apostol Jézus feltámadásának a titkát tárja fel előtte: Jézus csak külsőleg halt meg, lelke azonban a lándzsadöfés által meg nem sebzett szív edényeiben visszamaradt s így volt lehetséges, hogy harmadnap tanítványai segítségével feltámadhasson. Wirz leleplezései és kinyilatkoztatásai Németországban Barmen és Elberfeld táján találtak hívőkre. 1857-ben423, 1869-ben már csak 366 volt a hívei száma, azóta azonban nincs hír róluk.

Forrás: Szimonidesz Lajos – A világ vallásai (654. oldal) Könyvértékesítő Vállalat utánnyomás-sorozata, Dante Kiadás, Háttér Kiadó. Budapest ISBN 963 7455 93 0