Egészségvédő növények – Mogyoró

(Corylus avellana L.)

A mogyorót már a görögök és a rómaiak is kedvelték és termesztették. Az ő közvetítésükkel került el a Földközi-tenger környékéről Európa más vidékeire. Őseink még nem termesztették, csupán gyűjtögették az erdők szélén és a napfényes tisztásokon álló mogyoróbokrok gyümölcseit.

Jelentősége

Néhány nagyobb ültetvényen kívül nálunk főként a kiskertekben termesztik a mogyorót. Helye van a kertben, nemcsak azért, mert nehezen kielégíthető a fogyasztási igénye, hanem azért is, mert a mogyoróbokor – hasznossága mellett – díszítő értékű is: arányos növésű, amely térhatárolásra, cserjesornak is kiválóan alkalmas.

Táplálóértéke

A mogyoró magas értékű és jó minőségű fehérjéket tartalmaz. Értékét az határozza meg, hogy ezekből dupla mennyiséget tartalmaz, mint a dió. Az átlagosnál több ásványi anyag található benne. Rosttartalma elegendő ahhoz, hogy fogyasztásával biztosítva legyen a napi bélmozgás. Rendszeres fogyasztása nagyon jól szolgálja azokat, akik fogyni szeretnének. A mogyoró leveleit, a vesszői kérgét gyógynövényként tartják számon,

Gyógyhatása

Gyógynövény. A mogyoróban számos fontos vitamin található. Gazdag B₁-, B₂– , C-, H- és E- vitaminban, az ásványi anyagok közül káliumot, kalciumot is tartalmaz, ezenkívül olyan enzimek is vannak benne, melyekre a sejteknek szükségük van az energiatermeléshez. A B- vitaminok létfontosságúak szervezetünk idegműködése szempontjából. Az E- vitamin és a C- vitamin a leghatékonyabb szabadgyök-fogók, az E- vitamin kedvező az immunrendszerre, szerepét a rák-, szív- és érrendszeri betegségek megelőzésében vizsgálatok sora mutatta ki. Jó hatású cukorbetegség, székrekedés, magas vérnyomás esetén is.

Gyógyhatású készítményei

Az egyik kedvenc a mézes mogyoró, ami – kicsit sózva is – először kóstolva furcsa és érdekes ízű. Ezt rágcsálva élvezzük a mogyoró gyógyhatásait is. Ízletes, elterjedt készítmény.

Egy kis lábasba kb. 10 dkg mogyoróhoz 2—3 evőkanálnyi mézet teszünk, és lassú tűzön karamellizáljuk. Ha már kezd kissé barnulni, hozzáadjuk a mogyorót és pár percig kevergetjük, és vigyázunk, nehogy megégjen, vagy túl barna legyen. Elkészülve egy sütőpapíron szétterítjük, és hagyjuk hűlni. Ha már kissé megszilárdult, porcukorral összekeverjük. A fölösleget a szűrőben jól lerázzuk róla, hogy épp csak annyi maradjon rajta, amennyi rátapad a karamellre, Először kicsit megpuhul a mogyoró, de mire kihűl, ropogós lesz. Ha valakit zavar a sós és édes együtt, az egyszerűen vagy sótlan mogyorót használjon, vagy szűrőbe téve folyó víz alatt öblítse le róla a sót. Szárazra törölve kerüljön a mézkaramellbe.

Forrás: Dr. Nagy Jenő – Növények az egészségért (146—147. oldal) Pannon-Literatúra Kft., 2021. ISBN 978 963 459 348 5