Közzétette:
A kelta indogermán nép. A Kr. e. évezred közepén egész Nyugat-Európát lakták, de levándoroltak Dél-Európába is a Kr. e. 3. század közepén a Balkánra és Kis-Ázsiába (galaták) is. Tulajdonképpeni fészkeik: Gallia és a Brit-szigetek.
A Galliában lakók vallásáról a római írók szolgáltatják a legtöbb adatot, sajnos, azonban isteneiket jobbára a rómaiakkal azonosítják s Mercurius, Apollo, Mars, Jupiter, Minerva és Dispater neveken sorakoztatják fel őket, holott igazi nevük Teutates, Esus, Taranis volt. Isteneik között találjuk Dea Abnobát, a Feketeerdő istennőjét, Vogesus-t, a Vogézek istenét, folyók és források isteneit, Matres név alatt (Matronae, Matrae) a védőszellemeket, a későbbi tündéreket tisztelték.
Papjaik a druidák nagy politikai szerepet játszottak, a nép vezetői voltak s maguk közé a legkiválóbb ifjakat vették fel. Szervezetük székhelye Carnuntum volt. Áldozataik véres áldozatok voltak, a gonosztevőket tölgyfák alatt felállított oltáraikon ölték meg. A druidák kiközösítették a nekik ellenszegülőket s eltilthatták őket az áldozástól. Érdekes szertartásuk volt az, amikor holdvilágnál fehér ruhába öltözve aranysarlóval vágták le a tölgyfákon növő fagyöngyöt s azt lepedőbe gyűjtötték, hogy belőle orvosságot készítsenek. A druidák a nép tanítói is voltak, kik erre a munkára húsz évig is tartó előkészülettel tették képessé magukat. Tanaikban nagy szerepet játszottak a csillagászati ismeretek, súlypontjuk azonban a halhatatlanság hitén nyugodott. Tudjuk, hogy halottaikat jól felszerelve temették el, hogy egymásnak a jövő életre szóló fizetési terminussal adtak kölcsönt, hogy hittek a lélekvándorlásban. Galliában a druidák vallását Claudius teljesen kipusztította.
Neolitikus temetők Newgrange -ben, Meath megyében, Írország. Fotó: Shutterstock
Az egyiptomi piramisoknál régebbi, az UNESCO Világörökség részeként nyilvántartott hely maradványai körülbelül 1000 évvel megelőzték a Stonehenge-t. Három különálló neolit kori temetőből áll, amelyek közül kettő a nagyközönség számára nyitva áll, ez az egyik legfontosabb őskori halmaz Európában.
A Brit-szigetekről a kereszténység szorította ki az ős vallást, amelynek már irodalmi emlékei is vannak, igaz ugyan, hogy ezek csak keresztény közvetítéssel maradtak ránk. (Book of Leinster, melyek nyelvtani, jogi, történeti és költői szövegeket tartalmaznak és a 12. századból származnak.) Tuatha Dé Dannan istennevek fordulnak elő bennük, az istenek Fomore nevű óriással viaskodnak, Annának hívják az istenek anyját Aes Trebair és Aes Side istenektől származó nemzetségek. Egy 14—15. századból való Mabinogion nevű kéziratban ír hősök hőstetteinek messze földön elterjedt, a középkori irodalmat erősen befolyásoló elbeszéléseinek forrását találjuk meg. Ez tartalmazza Parcival, Tristan és Isolde és Artus mondáit, melyek azonban alig nyújtanak valamit az írek vallásáról.
Forrás: Szimonidesz Lajos – A világ vallásai (237-239. oldal) Könyvértékesítő Vállalat utánnyomás-sorozata, Dante Kiadás, Háttér Kiadó. Budapest ISBN 963 7455 93 0
Lighthouse 