Közzétette:
Kapu a földi mennyországba
„Vannak, kik Georgiától (Grúzia), vagyis e tájról jött őseik visszaemlékezésétől eredeztetik. Mások 
Szent-György latin nevétől, Losteiner pedig attól, hogy az első oda települőket vezető székely őst Györgynek hívták, s midőn tanyát és telephelyet kereső népe a Geréczestetőről megpillantotta a havasok keblében rejtőzködő szép tért, meglepetve kiáltott fel: György jó! Vagy gyer jó!”
(Orbán Balázs a Gyergyó elnevezésről)
Gyergyószentmiklósi panoráma
Aztán a fentebb megkezdetteket még folytatja tovább a legnagyobb székely: „A csíki krónika feljegyzései szerint Gyergyó legrégibb neve Hegyalja volt. Kezdetben sok rabló lakott ottan, kiket azonban 1412-ben Csák László, székelyek grófja kiirtott…” Lényeg, hogy e tündéri tájék elnevezése kicsit mára homályba vész. Az viszont nyugodt szívvel állítható, hogy 2007-ben, várossá válása századik évfordulójához érkezett Gyergyószentmiklós igazi monarchikus hangulatot áraszt máig. Egyszerűen megmaradt abban az állapotában, mint amikor elnyerte a megtisztelő címet! Amúgy a maga húszezernyi lakosával inkább kisváros, annak minden örömével és szépségével. Az utak összefutnak belé, miként a szívbe az erek, és központjába érve lüktető élet veszi körül a vándort mindenfelől. Aztán estére elcsendesedik ez a méhkas, s hajnalig halkan szuszognak az egymás mellett alvó házak.
Gyergyószentmiklós Városháza (Novák-ház)
Gyergyószentmiklósra ellátogatni azonban nem csupán ezekért érdemes, hanem mert rajta túl Erdélyország legszebb, leglélegzetelállítóbb helyeit találjuk: a Gyilkos-tót és Békás-szorost. (Utóbbi nyaktörő sziklafalain csüngött annyiszor Szentmiklós szülötte, az időközben örök életet nyert, s a hegymászást a csúcson abbahagyó Erőss Zsolt.) Egyébként, akár gyalog is érdemes nekivágni ezen, ezeréves határunkig vezető útnak, hiszen éppen belefér egy napba az oda-vissza út.
Előtte viszont muszáj körülnézni a városban is, amely útnak indított bennünket, s amely Erdély leghidegebb szegletének a szíve. Csíksomlyóba menet végigtalpalni a róla elnevezett medencén ugyancsak nagy élmény volt a pünkösdi jó időben, s ami kicsit már vicces, a negyvenfokos nyári kánikula is itt ért egyszer bennünket. Következésképp minden évszakát, s így minden arcát megismertük mostanra ennek a nagyszerű helynek, ahol a városnak nevet adó Szent Miklós szentélyét és a 
lentebb bemutatott örmény templomot épp úgy kötelező felkeresni, mint a kisebb fajta skanzenben folytatódó, Tarisznyás Mártonról elnevezett, s korábban úgyszintén az örményeknek szolgáló múzeumot. Ahogy a főtéren is maradt néhány házaikból, boltjaikból. Mindezeket leszámítva viszont nyomtalanul eltűntek, illetve beolvadtak az itteni székely népességbe. Ha lehet így mondani: örményeinket lehúzta a történelem örvénye.
Forrás: Técsi Zoltán-Illyés Csaba – Erdély legszebb városai és főterei (50—53. oldal) ,Kárpáti Kincsestár, Pannon-Literatúra Kft. 2020 ISBN 978 963 237 236 5
Lighthouse 