Sir James George Frazer in 1933

James George Frazer

Közzétette:

 

 

“… az emberiség történetében a mágia megelőzte a vallást…”

Sir James George Frazer in 1933

A brit antropológus, klasszika-filológus és vallástörténész, aki „megújította az addigi elméleteket a mitológiáról, összekapcsolta a mítoszokat és a rituálékat, s aki a szociális antropológia egyik legnagyobb alakjaként hunyt el 1941-ben. (…)

Frazer legismertebb műve az Aranyág (The Golden Bough), amely 1890-ben jelent meg, s amely az ősi kultúrákról, rítusokról és mítoszokról szólt. Összevetette a kereszténységgel közös vonásokat, és számos párhuzamot vélt felfedezni a kereszténység szokásai és az egyéb, akár természeti vallások között is. (…)

Frazer volt az első, aki összekapcsolta a mitológia és az egyes rítusok, rituálék sajátosságait. A rítusok legitimálták (igazolták) ugyanis a társadalomban a mítoszok szerepét. A mítoszok hatását ezzel magyarázták később az írástudó társadalmakban is.”

forrás: Sir James Frazer (ng.hu)

Frazer az egyes mitológiai motívumok, események helyét az adott nép szokásaiban, hiedelmeiben is kereste. Ezek egyike volt a skandináv mitológia Balder nevű istenének története, akit csak egy dologgal, fagyönggyel tudtak megölni. Alakja nagy tiszteletnek örvend még ma is Norvégiában.

Bárhogyan vélekedjünk is arról a történeti magról, amely Balder legendájának mitikus burka alatt rejtőzik. A történet részletei arra vallanak, hogy a rítusokban dramatizált mítoszok csoportjába tartozik, vagy más szóval azokéba, amelyeket mint mágikus szertartásokat végeztek azért, hogy a bennük képes szóbeszédben előadott természetes hatásokat előidézzék.

Egy mítosz sem olyan plasztikus és részletező, mint az, amelyik – hogy úgy mondjuk – a szent szertartást végző személyek szavainak és mozdulatainak szövegkönyve. Hogy Balder norvég története ilyenféle mítosz volt, azt azzal tehetjük valószínűvé, hogy bebizonyítjuk: mozzanataihoz hasonló szertartások voltak szokásban a norvégoknál és más európai népeknél.

Mármost a mesének két fő mozzanata van: az első a fagyöngy leszakítása, a második az isten halála és elégetése; mindkettőről alkalmasint kiderül majd, hogy párhuzamuk megtalálható azokban az évenkénti szertartásokban, amelyeket -együttesen vagy külön-külön – az Európa különféle részein élő népek megtartottak. A következő fejezetekben ezeket a rítusokat írjuk le, és tárgyaljuk. Az évi tűzünnepekkel kezdjük, a fagyöngy leszakítását később vizsgáljuk meg.”

(forrás: Frazer, J. G.: Az Aranyág. Századvég, 1993, 392.o.)

 

Forrás: József Attila Könyvtár – Dunaújváros

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s