Gyógyító növények

 

 

„Fűben, fában orvosság” – tartja a régi, bölcs és igaz mondás. Az ember a növényekben találhatta meg első orvosságát, és tovább keresi azokban még a mai napig is, hiszen a gyógynövényeknek nagy múltjuk után gazdag a jelenük, és még sokat ígérő a jövőjük is.

 

Gyógyító növények

A gyógynövényekről annyit már biztosan tudunk, hogy használatuk eredete régebbi időkre nyúlik vissza, mint az ember írott története. Feltehetően már az őskorok embere is rátalált a gyógyító hatású növényekre, miközben táplálék után kutatott, a kóstolgatásuk, fogyasztásuk után feltűnhetett némelyik növény sajátos biológiai hatása. Az idők folyamán megfigyelhették, hogy valamelyiktől csillapodott a köhögésük, és olyanokra is rátalálhattak, melyek rágcsálása után mély, pihentető álomba merültek.

A gyógynövények megismerése a felfedezésük óta eltelt évezredek folyamán egyre bővült; a a szerzett tapasztalatok újabb és újabb felfedezésekkel gyarapodva szálltak nemzedékről nemzedékre. Számuk ma már világszerte sok ezerre tehető; mint hivatalos gyógyszerek, gyógyszeripari nyers- és alapanyagok, jelentős részük pedig mint természetes teaszerek különösen megbecsültek.

A természet igen sok növényi gyógyszert rejt, amelyek felkutatása során különösen értékesek azok az újonnan felfedezettek, amelyek korunkban már szinte népbetegségként elterjedt egészségkárosodások – szív- és keringési bántalmak, ideg- és cukorbetegség, daganatos kórok stb. – elleni védekezésre alkalmas hatóanyagokat tartalmaznak. Egyes kutatók még a ráknak is a növényi hatóanyagok között vélik megtalálni az ellenszerét.

Olyan gyógynövények is kerülnek a kutatók laboratóriumába, amelyek már régen feledésbe mentek. Gyakran kiderül, hogy néhányuk ismét előléphet gyógynövénnyé, sokkal becsesebbé, mint előzőleg volt. Ilyen gyógynövények pl. az erdei örökzöld kismeténg és a kapotnyak is. A meténg teáját régebben gyomorpanaszok esetén itták; a kapotnyak pedig a „szippantóporok” idején volt burnót-alkotórész. Ma a meténg érelmeszesedés elleni és nyugtató hatású gyógyszert: a Devincant, a kapotnyak pedig Asaropect néven forgalomba került asztma elleni cseppeket szolgáltatja.

Néhány évtizeddel ezelőtt a gyógyszervegyészet rohamos fejlődése azt próbálta igazolni, hogy a növényi eredetű gyógyszerek , így a gyógyteák használata is megszűnik – részben azért, mert a növényi eredetű hatóanyagokat szintetikusan olcsón és korlátlanul tudják majd gyártani, részben pedig új, a természetben elő nem forduló vegyi anyagokat fognak gyógyszerként felhasználni. Mégsem így történt, mert minél inkább fejlődött a gyógyszerkutatás, annál inkább nőtt a gyógynövények jelentősége: bebizonyosodott, hogy vissza kell térnünk a természethez, mert nem nélkülözhetjük azt a kutatási területet.

 

Csésze gyógytea, vadvirágokkal és különféle gyógynövényekkel

Ne csak gyűjtsük, hanem használjuk is gyógyfüveinket! Mi, akik szinte a fél világot ellátjuk gyógynövényeinkkel, magunk is részesítsük őket kellő megbecsülésben.

Sajnálatos, hogy a legtöbb magyar család gyógytea ismerete a kamillavirágéval már ki is merül, amit nem is kell csodálni, mert nálunk nincs a gyógyteának széles körű és hivatalos propagandája.

A gyógynövények hatását megfigyelésekkel – általában előbb ismertük meg, mint hatóanyagaikat. Ez a megállapítás a régebbi idők óta használt gyógynövényekre szinte kivétel nélkül vonatkozik. Ma azonban a fejlett biológiai és kémiai tudományok segítségével, további megfigyelésekkel és kísérletekkel, a hatóanyagaik felismerésével nyernek gyógyítási indikációt a kiszemelt növények.

Ismételjük, hogy a gyógynövények nem „csodaszerek”, nem a csodaerejükkel, hanem a bennük rejlő értékes hatóanyagokkal, helyes indokkal és helyes módszerrel alkalmazva gyógyítanak.

 

Patikamúzeum. A neorokokó bútorzat a 19. század végéről származik

Páratlanul nagy jelentőségű dolog, hogy a gyógynövények jelentősebb része minden emberi beavatkozás nélkül, magától is (vadon) terem. Nagyra értékelendő továbbá, hogy a legtöbbjük egyszerűen teaként elkészítve is már kész, felhasználható gyógyszert nyújt, s ezért nem is indokolt, hogy minden gyógynövényünket feldolgozza a gyógyszeripar. Tehát népgazdasági szempontból igen lényeges, hogy ahol csak lehetséges, gyógyteákat használjunk a drága, vagy a külföldi, esetleg a mienkénél csinosabban „felöltöztetett” gyógyszerkészítmények helyett.

Forrás: Rápoti—Romváry: Gyógyító növények (11—13. oldal) Medicina Könyvkiadó, 1987 ISBN 963 241 658 9