Közzétette:
Az I. világháború után, az Osztrák Magyar Monarchia széthullásának időszakában, 1918—1921 között, tucatnyi „kérészállam” jött létre néhány hétre, néhány hónapra a Magyar Királyság területén. A Kun Köztársaság például, a jászkun redemptiós hagyományt tekintette az önállósulás jogi alapjának.
Kalotaszegi Köztársaság, Kun Köztársaság, Lajtabánság, moziteremben kikiáltott pár falunyi országocska, a történelem első fasiszta városállama: miközben 1918-ban Magyarország éppen anarchiába zuhant, 13 független államot kiáltottak ki a történelmi Magyarország területén. A néha csak néhány napot megélt államképződmények közül néhány csak egy-egy asztaltársasághoz kötődött, mások önálló haderőt is felállítottak. Mik voltak ezek a kérészállamok, és miért akarta mindenki megalapítani a saját köztársaságát?
A tiszavirág-életű országokról időnként nem is könnyű eldönteni, hogy valóban léteztek, vagy csak pár fantaszta elméjében lakoztak. A skála egyik végén vannak az olyan jópofának is mondható kísérletek, mint Kós Károly Kalotaszegi Köztársasága Sztánán, amelynek működése nagyjából abban merült ki, hogy a több más művészeti ágban is meghatározó építész címert, pénzt, zászlót és bélyeget tervezett neki – a másikon meg a Tanácsköztársaság, mely az elmúlt évszázadok egyik legrövidebb életű magyar államalakulataként szintén kérészállamnak is tekinthető akár.
Kun Köztársaság
Meglepő történelmi epizód, hogy az 1918-as káoszban még a Kiskunság is kimondta az önállóságát. Legalábbis húsz, nagyrészt kunszentmiklósi birtokosgazda, akik úgy érezték, itt az idő és alkalom a kun függetlenségi hagyományok szellemében fellépni és mellesleg felszabadítani Magyarországot is „a vörös végromlás” alól. Bár a kun öntudatnak, sajátos vadhajtása ez, a gazdák messzire tekintettek. Saját újságjukban antibolsevista hangot ütöttek meg, és más vármegyéket is igyekeztek szítani, hogy szakadjanak el Magyarországtól. A cél a magántulajdont és a „fajfenntartó hagyományt” veszélyeztető „vörös veszedelemmel való fegyveres szembeszállás” volt, amire a Kiskunság településeit gondolták megfelelő bázisnak. Ambíciókból nem volt hiány: arra készültek, hogy kétezer emberrel elfoglalják Budapestet is, és megbuktatják a Károlyi-kormányt.
„Mi szabadkiskunok, a népek önrendelkezési jogának alapján elhatározzuk, hogy jövő sorsunkat saját magunk akarjuk intézni s ezen czélból kimondjuk a kiskunterületek függetlenségét”.
Székely Köztársaság
Amikor 1918 végén nyilvánvaló lett, hogy az Erdélybe bevonuló románok tartósan be akarnak rendezkedni Székelyföldön is, a magyar kormány meg tehetetlen, a lófők és közszékelyek is kikiáltották a maguk köztársaságát. A Székely Nemzeti Tanács szintén a wilsoni elvekre hivatkozva mondta, hogy nekik is joguk van az önrendelkezéshez. Így merült fel a székelység önálló köztársaságba vagy népköztársaságba szervezése is.
Forrás: Kolozsi Ádám
Lighthouse 