Szerzetesrendek a középkori Magyar Királyságban

A szerzetesrendeken belül ellentétes tendenciák bontakoztak ki. Az ún. monasztikus rendek, vagyis a bencések, premontreiek és ciszterciek a hanyatlás feltűnő jeleit mutatták. A szerzetesi fegyelem lazulása miatt a barátok elvesztették befolyásos támogatóik bizalmát, így kolostoraik száma visszaesett, a meglévők pedig nehézségekkel küzdöttek. A bencés rend 17 monostorának 1508-as vizitációjáról készült jelentés omladozó épületekről, valamint részegeskedő és civakodó barátokról számolt be. Hasonló állapotok uralkodtak a másik két rend kolostorában is.

Az ún. koldulórendek, amelyek közé a domonkosok, a ferencesek és az Ágoston-rendiek tartoztak, viszont prosperáltak. Ez valószínűleg azzal magyarázható,hogy a városi és mezővárosi lakosság között éltek, s fogékonyságot mutattak a nem nemesek problémái, mindenekelőtt a szegények szociális gondjai iránt. Különösen vonatkozott ez a két ágra szakadt ferencesek szerzetesi regulához jobban ragaszkodó irányzatára, az ún. obszervánsokra, akiknek Itália mellett Magyarországon alakult ki a fő bázisuk. A rend 70 kolostorában közel 1500 barát élt 1523-ban, csaknem harmadannyi, mint Európa többi országában együttvéve.

A vatikáni Corvin-Breviarium kódex díszlapja. Szent Pál prédikál, előtte ül trónján Hunyadi Mátyás Magyarország királya, mellette Aragóniai Beatrix magyar királyné

Megőrizte népszerűségét a magyar alapítású remeterend, a pálosoké is, akik többnyire lakott területektől távol, erdők mélyén éltek szigorú fegyelemben, s napjaikat imádkozással és munkával töltötték. Ha a ferencesek elsősorban a közrendűek, a pálosok inkább a nemesség rokonszenvét élvezték. Valószínű, hogy a Mohács előtti években már ők voltak legtöbben – mintegy háromezren –, s kolostoraik számát tekintve is élen jártak.

Apácakolostorokból viszonylag kevés működött az országban. Számuk a középkor végén sem érte el a húszat. Többségük a koldusrendekhez tartozott, melyek közül két legnagyobbnak a margitszigeti domonkos és az óbudai ferences (klarissza) kolostor számított. A koldulórendek és a pálosok népszerűsége ellenére a magyarországi katolikus egyház 500 éves építménye a 16. század elejére meglehetősen elkorhadt, a reformáció népszerűségéhez és elterjedéséhez ez nagymértékben hozzájárult.

Forrás: Romsics Ignác: Magyarország története (157—158. oldal) Kossuth Kiadó, 2017 ISBN 978-963-09-9005-9