Külpolitika és külföldi magyarság a Kádár-korszakban

Közzétette:

 

 

Miközben gazdasági és kulturális téren a kádárizmus igen messzire jutott az ortodox szovjet modelltől, külpolitikában sokáig a blokk legszervilisebb államai közé tartozott. A feltétlen szovjetbarátság és a külpolitikai önállótlanság legitimációs ideológiájául egy olyan történelemszemlélet szolgált, amely a fő eszmei veszélyt a nacionalizmusban jelölte meg, s a nemzeti büszkeség és önérzet legtöbb megnyilvánulását „nacionalista maradványnak” bélyegezte. A konkrétumok síkján ennek felelt meg a magyar történelemben oly nagy szerepet játszó és 1956-tal közvetlen összefüggésbe hozható függetlenségi harcok nimbuszának aláásása, valamint a nemzetek feletti gazdasági és politikai integráció történelmi előképeként felmutatható – 1956 előtt alaptalanul is bírált Habsburg Monarchia felértékelése.

A „nacionalizmus elleni küzdelem” a szomszédos országokban élő magyar kisebbségek sorsa iránti közömbösséggel egészült ki. A korai kádárizmustól nemcsak a két világháború közötti revizionizmus felújítása állt távol, hanem a kisebbségi jogok védelme is. Ezt a „proletár internacionalista” korszakot az 1960-as évek végétől a nemzetnek mint létező kulturális és politikai realitásnak a tudomásulvétele és a világ magyarságát összekapcsoló kulturális köteléknek az erősítése váltotta fel. A gazdaságpolitikai reformokhoz és a kulturális liberalizmushoz hasonlóan ez a váltás is Kádár és a kádári vezetés pragmatizmusával és bizonyos mértékű önkorrekciós képességével magyarázható, amellyel a nemzetileg elkötelezett értelmiségi csoportok, valamint a nyugati magyarság, s rajtuk keresztül a Nyugat rokonszenvének az elnyerésére törekedtek.

A nemzeti kérdés új megközelítését, és az ezzel összhangban álló külpolitikát Kádár több nyilatkozatában hitelesítette. Ezek közül a legnagyobb visszhangot az 1975-ös helsinki konferencián elmondott beszéde váltott ki. Ebben először utalt Magyarország I. világháború utáni területi veszteségeire, és büszkeséggel szólt arról a hosszú állami múltról, amelyre a magyarság visszatekinthet. A helsinki konferencia záródokumentumát egyébként Magyarország szomszédai egyaránt megelégedéssel fogadták. A szomszédok azért, mert rögzítette a határok erőszakos megváltoztatásának tilalmát. Magyarország pedig azért, mert a nyelvre és vallásra való tekintet nélkül mindenki számára biztosítandó alapvető szabadságjogok kívánalmának rögzítése és az eszmék szabad áramlásával foglalkozó ún, harmadik kosár előírásai alapján jogalapot kapott a határon kívüli magyarsággal való törődésre, illetve az anyaországi magyarság és a magyar kisebbségek közötti kulturális kötelék erősítésére.

Az új doktrínából következett, hogy az 1970-es évek közepétől a kulisszák mögött Budapest több alkalommal felemelte szavát a határon túli magyarokat sújtó diszkriminációk ellen. A magyarok helyzete különösen Romániában adott okot panaszra. Az 1965-ben hatalomra került Nicolae Ceaușescu uralma alatt az erdélyi magyarság egyre súlyosabb diszkriminációt szenvedett el. A román vezetés 1972-ben elfogadta az ún. „nemzeti homogenizációs programot”. Ennek végső célja a magyarok – és általában a nemzetiségek – teljes asszimilálása és ezáltal egy nyelvileg és kulturálisan homogén román nemzetállamnak a létrehozása volt. A románosítási politika csúcspontjaként 1988-ban bejelentették az ún. szisztematizálási tervet. Ennek keretében az ország 13 ezer falujából 7 ezret egyszerűen le akartak rombolni, és azt tervezték, hogy az ott lakókat nagy agrár-ipari központokba tömörítik. Mindezek miatt az 1970-es évek végétől Románia és Magyarország között igen feszült viszony alakult ki. Az 1980-as évek második felében több 10 ezer erdélyi magyar menekült Magyarországra, illetve Magyarországon át Nyugatra.

 

Tüntetés a romániai falurombolás ellen – 1988. június 26.

Nem csökkent a szlovákiai és a kárpátaljai magyarokra nehezedő nyomás sem. A magyar iskolák és a magyarul tanuló diákok száma folyamatosan csökkent. Tito 1980-as halála után az addig kulturális autonómiát élvező jugoszláviai magyarság sorsa is rosszabbra fordult. Mindezek következtében a szomszédos országokban élő magyarok helyzete az 1980-as évek elejére a magyarországi közéletet leginkább foglalkoztató kérdések egyikévé vált.

A magyar kisebbségek sorsa iránti fokozottabb kötelezettségvállalás mellett a magyar külpolitika az 1960-as évek végétől más téren is kezdett önállóbb lenni. Bár a Szovjetunió érdekeinek tiszteletben tartása továbbra is alapelv maradt, egyre nagyobb hangsúly helyeződött a nemzeti szempontból előnyös egyéb kapcsolatokra és a mozgástér tágítására. Ezt a gazdaság modernizálásához nélkülözhetetlen fejlettebb technológiákhoz való hozzájutás, illetve általában véve a modern világgazdasági folyamatokhoz való csatlakozás igénye is szükségessé tette.

A kádári Magyarország első partnerei a semleges és blokkokon kívüli Ausztria és Finnország voltak. A kereskedelmi és kulturális kapcsolatok az 1970-es évektől mindkét országgal megélénkültek. A nem szocialista országok közül Ausztria volt az első, ahová – 1979-től – vízum nélkül utazhattak a magyar állampolgárok. Ausztria és Finnország után az NSZK irányába nyitott a magyar külpolitika. A diplomáciai kapcsolatok felvételéről megkezdett tárgyalások 1973-ra vezettek eredményre. Az NSZK és Magyarország közötti kulturális, tudományos és gazdasági kapcsolatok ezt követően dinamikusan fejlődtek. Ezzel egyidejűleg folytatódott Magyarország és a Vatikán közötti viszony normalizálódása is. Az utolsó akadályt e téren Mindszenty budapesti jelenléte, s az ebből adódó tisztázatlan helyzet jelentette. A Szentszék , a magyar vezetés és az Egyesült Államok között folytatott titkos tárgyalások eredményeként az Elnöki Tanács végül kegyelemben részesítette a bíborost, aki 1971-ben elhagyhatta Magyarországot. Engedetlensége miatt röviddel ezután a pápa nyugállományba helyezte a magyar főpapot, és 1974-ben Lékai László püspököt nevezte ki esztergomi apostoli kormányzóvá, majd 1976-ban esztergomi érsekké. Több mint negyedszázados megszakítás után ezzel ismét teljessé vált a katolikus egyház hierarchiája. A Szentszék és Budapest közötti jó viszony jeleként Kádár János 1977-ben látogatást tehetett a Vatikánban. Az Egyesült Államokkal egy ideig a vietnami háború akadályozta a szorosabb kapcsolatok kiépítését. Ennek 1973-as lezárulása után azonban az amerikai—magyar viszony is javulni kezdett. 1978-ban Magyarország visszakapta az addig hadizsákmányként az Egyesült Államokban őrzött Szent Koronát és a koronázási jelvényeket.

 

magyar koronázási ékszerek XI-XV. század. Budapest, Parlament

magyar koronázási ékszerek XI-XV. század. Budapest, Parlament

Az 1970-es évek végén és az 1980-as évek elején Kádár óvatosan önállósodó külpolitikája különleges jelentőségre tett szert. Durván elnyomó belpolitikája miatt Románia erre az időre kezdte elveszíteni a nyugati világ korábban kivívott rokonszenvét. A munkásmegmozdulások miatt Lengyelországban 1981-ben kihirdették a szükségállapotot, amit Jaruzelski tábornok katonai diktatúrája követett. Bulgáriában, Csehszlovákiában és az NDK-ban évek óta merev és szolgaian szovjetbarát rezsimek uralkodtak. Magyarország ugyanakkor egyre nyíltabban kiállt a két rendszer békés egymás mellett élésének lehetősége, sőt szükségessége mellett. Ráadásul a szovjet táboron belül belsőleg is figyelemre méltó gazdasági és kulturális liberalizmust valósított meg. Mindezek következtében Kádár János az 1980-as évek elejére az egész világban a keleti blokk szívesen látott politikusa és tisztelettel övezett „nagy öregje” lett. Így egy olyan furcsa helyzet állt elő, hogy miközben Kádár magyarországi népszerűségének hagyományos forrásai a gazdasági válság és ennek társadalmi következményei miatt már elapadóban voltak, Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban szinte már fenntartás nélküli tisztelet és megbecsülés övezte.

Forrás: Romsics Ignác: Magyarország története (456—458. oldal) Kossuth Kiadó, 2017 ISBN 978-963-09-9005-9

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s