Közzétette:
Vietnam déli részén a 2. és 6. század között virágzott az „indianizált” Funan birodalom. Kínai utazók beszámolói nyomán ezt ismerik a legjobban a történészek.
Közép-Vietnamban, Hue és Da Nang között, a „Felhők hágójá”-tól délre kulturális virágkort teremtett a Champa birodalom, melynek emlékei ma is megcsodálhatók a Da Nang-i múzeumban. A birodalom a 2. századtól a 10. századig virágzott, aztán fokozatosan meghódították és beolvasztották a dél felé terjeszkedő vietnamiak. Kis számú cham kisebbség ma is él Vietnamban és Kambodzsában, de nincs már saját nyelvük és identitásuk. Champa megsemmisült, szétmorzsolta egy erősebb, életképesebb civilizáció.
A civilizációk fejlődéséről és hanyatlásáról szerzett tapasztalatok Ázsiában fontos elemei a kollektív emlékezetnek. Ez a magyarázata például a Khmerek – mindenképpen jogos – félelmének, akik a vietnamiaktól nemcsak tartós katonai fenyegetettség miatt tartanak, hanem amiatt is, hogy ennek következtében elveszítik kulturális identitásukat – elsősorban a nyelvüket –, és teljesen asszimilálódnak. A 7. században a srivijayai birodalom – virágkorában Jáván volt a központja – megtörte Funan hegemóniáját, és ellenőrzése alá vonta a már akkor stratégiai fontosságú malakai kikötőt.
Krisztus után 800 körül egy dinasztia Közép-Jáván megépítette a hindu-buddhista kozmológia óriás vízióját: a Yogjakartától 40 kilométerre, egy dombon álló Borobudur templomot, amely „a déli félteke leghatalmasabb és legszebb építménye” – miként azt Bernard Groslier, az angkori műemlék-restaurátor megállapította.
B orobudur, a buddhista kultúra 9. századi impozáns emléke Jáva szigetén; Buddha-szoborral díszített harangformájú sztúpák az építmény felső teraszán.
Miután az építők leléptek a történelem színpadáról, Borobudurt betakarta a trópusi dzsungel zöld leple; elsüllyedt, feledésbe merült, mígnem 1815-ben – amikor a napóleoni háborúk folyományaként a britek megszállták Jávát – újra fölfedezték. 1973-tól 1984-ig tartó legutóbbi restaurálása óta Borobudur ismét eredeti formájában és szépségében látható.
Délkelet-Ázsia leghatalmasabb építménye Angkor Vat templomvárosa. Építésekor, a 12. században legalább 60 000 elefántot fogtak munkára. Angkor Vat a VII. Javarman király által építtetett óriás városhoz, Angkor Thomhoz tartozik , amelyet a 15. századtól benőtt a dzsungel.
A másik példa a kambodzsai angkori nagytemplom, amely viszonylag rövid idő alatt, 1113-tól 1150-ig készült el; ma ez a világ legnagyobb szakrális építménye. Hindu-buddhista eszmék hatottak az egykori khmer birodalomra is. Ezek hatása mind a társadalmi-politikai szervezetben, mind a művészetben megnyilvánult.
A 15. század közepén kimerült a khmer birodalom ereje. Angkort elfoglalták a thaiok, s a khmer állam arra kényszerült, hogy a királyság székhelyét Angkorból Oudonba, később Phnom Penhbe helyezze át. Miként Borobudurt, az angkori templomokat is elborította a dzsungel. Európai kutatók csak a 19. század végén fedezték fel újra, s főként francia régészek restaurálták. Angkor Wat és Bayon az isteneknek otthont adó Meru-hegy kőszimbóluma máig tanúskodik a létükben veszélyeztetett khmerek művészi és technikai képességeiről. Sokaknak nehezére esik, hogy a mai Kambodzsa sorscsapásoktól sújtott, igénytelen parasztjaiban Angkor építőinek utódait lássák. Pedig minden khmer melengeti magában az álmot: egy bölcs király vezetésével egyszer majd ismét föltámad Angkor nagysága és fénye. Még a borzalmas módszereket alkalmazó Pol Potnak is az volt az álma, hogy Kambodzsa újra olyan hatalmas legyen, mint egykor Angkor volt.
Forrás: Ezerarcú világunk – Ázsia, Ausztrália (20-21. oldal) Dunakönyv Kiadó, Budapest, 1993 ISBN 963 7961 04 6 ISBN 963 7961 33X | Fotók: Wikiwand
