Pilvax cafe in 1848

A Fiatal-Magyarország radikálisai

Közzétette:

 

 

A politikai-ideológiai paletta baloldalán elhelyezkedő fiatal írók, költők és egyéb értelmiségiek az 1840-es évek közepétől – itáliai mintára – Fiatal-Magyarországnak nevezték magukat, és a pesti Pilvax kávéházban gyülekeztek. Közéjük tartozott Jókai Mór, Vajda János, Vasvári Pál és mindenekelőtt Petőfi Sándor. Politikai nézeteikben a liberalizmus, a demokrácia és az utópikus szocializmus eszméi keveredtek. Összekötötte őket azonban a polgári átalakulás feltétlen, mielőbbi és gyökeres keresztülvitelének szándéka. Néhányan, például Petőfi a népforradalom hirdetésétől sem riadtak vissza. Tőlük függetlenül, de hozzájuk hasonló szellemben írta röpiratait a jobbágyi származású tanító, Táncsics Mihály, akit plebejus demokrata nézeteiért a hatalom 1847-ben börtönbe is zárt.

 

Pilvax cafe in 1848

Metszet a Pilvax kávéházi életéről. Forrás: Wikimedia Commons

 

Liberálisok, konzervatívok és demokraták egyvalamiben értettek egyet: az új polgári állam magyar jellegének biztosításában. A nemzetbe az állam minden etnikumát beleértették, de úgy gondolták, hogy történelmi okoknál fogva annak vezető rétege és a közélet nyelve más, mint a magyar nem lehet, A kivégzett Martinovicstól és egy-két másik fehér hollónak tartható politikustól, például Berzeviczy Gergelytől eltérően minden irányadó reformpolitikus úgy képzelte, hogy a liberális jogkiterjesztés olyan vonzó lesz a nem magyar nemzettagok számára is, hogy minden erőszak nélkül, önként fognak magyarosodni, s a magyar vezetésű és nyelvű, ám több nemzetiségnek hazát biztosító államnak lojális polgárai lenni. „Országnak különböző ajkú lakosai, ha egyenlő jog, kötelesség s érdekek szorosan egymáshoz kapcsolják, külön nyelvek mellett is alkothatnak tömött testet. A nyelvbéli különbség pedig e szoros kapcsolatban elenyészhetik s gyakran el is enyészik, s mi polgárilag jól össze van forrva, az nemzetileg is egybe szokott olvadni” – írta erről a korszak egyik legvilágosabban látó elméje, báró Wesselényi Miklós 1843-ban, félig már vakon. Nem sokat kellett várni, hogy ő és eszmetársai is ráébredjenek: „Liberté, egalité, fraternité, még nem elég . A népek nemzeti életet is kívánnak élni.

Forrás: Romsics Ignác: Magyarország története (330—331. oldal) Kossuth Kiadó, 2017 ISBN 978-963-09-9005-9

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s