Közzétette:
A tájra száll nagy szürke köd.
Lelkemre száll nagy szürke bánat,
Megejtőn, némán, nehezen.
Anyám, én édes jó anyuskám,
Két könnyező szem néz utánad.
Van perc, mikor üres a templom,
Van perc, hogy elakad a zsoltár,
S magam vagyok nagyon, nagyon.
Anyám, én édes jó anyuskám,
Amikor te még velem voltál!
Vannak nehéz, gyilkos ködök,
Fojtogató nagy szürkeségek.
Ilyenkor lelkem zára nyílik,
S anyám, én édes jó anyuskám,
Hozzám látlak suhanni téged.
Kezed hajamat simogatja,
Élő szemünk egymásba mélyed,
A fájtató idő megáll,
S anyám, én édes jó anyuskám,
Bennem kigyúl a régi lélek.
Mert a mi lelkünk tűzi lélek,
Megolvad benne puha bánat.
Elmentél és itt vagy velem.
Anyám, én édes jó anyuskám,
Lelkem tüze lobog utánad.
Forrás: Sík Sándor összegyűjtött versei (Magyar Elektronikus Könyvtár)
Lighthouse 