Közzétette:
A várvavárt kis jövevénynek
E megkésett sorokkal hódolok.
Hordozza ölben őt az élet
És mind az égi s földi angyalok!
Legyen méltó apjához egykor,
S legyen, mint anyja, oly szép és csodált,
A szíve büszke, lelke bátor,
S akár az Úr kerubja, oly szilárd.
Idő előtt ne űzze lelke
Se asszonyok, se dicsőség után;
Szemét egykedvűn hordja szerte
A nagy világ hazug fényén, zaján.
Sivár kéjnek, vak szenvedélyben
Ne adja tiszta szívét soha át.
Szeplőtlenül, hattyúfehéren
Lábolja meg a világ mocsarát.
1839
Mészöly Dezső fordítása
Forrás: Lermontov – Válogatott költemények (Magyar Elektronikus Könyvtár)
