Nyár lesz tehát, tündöklő és meleg:
örömöm édes cinkosa, a roppant
napfény, a selymek közt még szabadabban
a kék ég, a hullámzó, büszke sátor,
alásuhog és csókjaival ér
homlokunkra, mely forró lesz s fehér
a boldogságtól és várakozástól;
s ha jön az este, a langyos szél susog,
fátylaid játékosan megsuhognak,
a baráti mosolyát a csillagoknak
együtt nézzük majd, ifjú házasok.
(Szabó Lőrinc)
Forrás: Énekek éneke – A világirodalom szerelmes verseiből (434. oldal) Európa Könyvkiadó, 1974 ISBN 963 07 0355 6

