Polgárháború és felosztás – Ciprus

Közzétette:

 

 

1925-ben Ciprus brit koronagyarmat lett, s ezzel új politikai fejlődés indult a szigeten. A görög ciprióták többsége az ortodox egyház vezetésével a Görögországgal való egyesülést, az enóziszt követelte. 1931-ben sikertelen felkelést robbantottak ki. A második világháború utáni, további zavargásokat követően, 1950-ben III. Makariosz érsek, a görögkeleti egyház feje állt az enózisz-mozgalom élére. 1955-től a görög- nacionalista mozgalom számos fegyveres akciót és terrorcselekményt szervezett a britek és a törökök ellen. A helyzet tovább éleződött, amikor a ciprusi törökök ellenszegültek a Görögországgal való egyesülésnek és a sziget felosztására törekedtek (takszim). Hosszas tárgyalások után Nagy-Britannia, Görögország és Törökország 1959-ben kompromisszumos megállapodást kötött: 1960. augusztus 16-án Ciprus elnyerte függetlenségét (nemzeti ünnepét október 1-én tartja), Nagy-Britannia pedig megőrizte felségjogát katonai támaszpontjai felett.

 

A Zöld Vonal – az UNFICYP által felügyelt ütközőzóna

A görög és török lakosság ellentétei azonban tovább fokozódtak. Makariosz érsek, mint új államfő a törökök alkotmányosan biztosított külön jogait kizárólag a vallási és kulturális önállóságra akarta korlátozni. Ennek nyomán 1963-ban kirobbant a polgárháború, amit az ENSZ békefenntartó erői (akik ma is ott vannak a szigeten) csak nagy nehezen tudtak 1964-ben elsimítani. 1974-ben a ciprusi görög Nemzeti Gárda – az athéni katonai junta ösztönzésére – puccsot szervezett Makariosz ellen. A Görögországhoz való csatlakozást megakadályozandó, Ciprus északi részét török csapatok szállták meg, aminek következtében a görög lakosság délre menekült. 1975-ben a ciprusi törökök „Ciprusi Török Szövetségi Állam”-nak nyilvánították a megszállt területet, amelynek Rauf Denktas lett az elnöke.

Észak és dél tárgyalásai a későbbiekben hoztak bizonyos eredményt az áttelepülés kérdéseiben, de a politikai álláspontok nem közeledtek egymáshoz: a görög ciprióták ragaszkodtak az egész Cipruson illetékes központi kormányhoz, a törökök viszont követelték saját, egyenjogú államukat. Denktas 1983-ban „Észak-ciprusi Török Köztársaság”-nak nyilvánította a sziget északi részét, és 1985-ben saját alkotmányt léptettek érvénybe. Az új köztársaságot azonban kizárólag Törökország ismerte el és tartja életben támogatásával.

Forrás: Ezerarcú világunk – Európa (87. oldal) Dunakönyv Kiadó, Budapest, 1991 ISBN 963 7961 04 6 ISBN 963 7961 06 4

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s