Csáth Géza

Csáth Géza – A művészetek élvezése és az emberismeret

Közzétette:

 

 

Egy analógiával jól meg lehet magyarázni a kettő összefüggését. Vannak kitűnő orvosok, nagy tudományú és gazdag tapasztalatokkal rendelkező férfiak, akik amellett, hogy folyton emberekkel foglalkoznak, beteg emberekkel: nem lettek pszichológusokká. Náluk, hogy így mondjam, a látótér nem az emberre, hanem a betegségre van beállítva, megfigyelik a szimptómákat, megcsinálják – és jól! – a diagnózist, anélkül, hogy sejtelmük lett volna, hogy miféle fajta ember volt a betegük, anélkül, hogy mint embert megnézték volna. Az ilyen orvos mellett a társaságban, az utcán, a kávéházban, a szalonokban a betegek ezrei vonulhatnak föl, nem veszi észre, hogy betegek közt volt. Ezekhez az orvosokhoz, akiket csak a betegség érdekel és nem a beteg ember, akik csak a betegágy mellett diagnoszták és az életben nem, hasonlítanak azok az emberek, akik a művészeteket minden Csáth Gézaemberismeret nélkül, minden, az író személye iránti érdeklődés nélkül élvezik. Azok a műélvezők tehát (a túlnyomó többség!), akik a kész műalkotásban gyönyörködnek, de nem látják meg egy pillanatra se a megette álló embert, akinek az arca, ha igazi művész az illető, tisztán bontakozik ki a betűkből, a színekből, a hangokból és a vonalakból. Aki meg ezt az elrejtett embert zenehallgatás, olvasás vagy képnézés közben meg nem tudja látni, az mintegy megfosztotta magát a legnagyobb élvezettől, amit a művészet nyújthat, s megelégedett a kisebb résszel.

Minden magyarázgatás és indokolás nélkül is világos, hogy e ponton a pedagógusok a hibásak. A gimnáziumban grammatikát, stilisztikát, poétikát és retorikát tanulunk, és ezekkel a “humaniórákkal”(!) esztendőkön keresztül azért zaklatnak, hogy a klasszikus művészet alkotásait megérthessük. A befektetés nagy (óriási időmennyiség), de ha csakugyan elérkezünk ezen az úton oda, hogy a művészeteket élvezni képesekké váltunk, akkor nincs ok a sajnálkozásra. Csakhogy nem érkezünk el. Miért? Mert a formákat, az alkotást, a szerkezeteket, a jelzőket magyarázták és nem az embert, az alkotót, aki húsból, vérből való ember volt, aki rokonunk volt. Azt a fonalat, amely minden embert egyenként összeköt a művésszel: eltakarták, és azt mutatták meg, ami elválaszt. Nem láttam még gimnazistát, aki Thuküdideszért, Aiszkhüloszért rajongott volna. Miért? Mert csak a munkáikat ismerte. Mert soha senki nem mutatta meg neki a betűk megett az író arcát, amely érdekes, mint minden emberi arc. Azok az esztétikusok, akik az esztétikának eme egyetlen kötelességét felismerték, voltak a művészetek és a kultúra terjesztésének igazi katonái. Ők dolgoztak és munkálkodtak rajta, hogy a művészet az embernek éppúgy napi szükséglete – tehát napi élvezete – legyen, mint a társaság, a beszélés, az evés, ivás. Mert mihelyst valami szükségletté vált, annak a kielégítése élvezetet jelent. Egy bizonyos pluszt jelent az élet mérlegében.

Mindenkinek igyekezni kell, hogy lehető nagy bevétellel zárja ezt a mérlegét. S a bevétel rovatba nem lehet semmi mást írni, csak azt, ami örömet, élvezetet okoz. És ez emberek szerint különböző. A tudós a könyvtárban töltött órákat, a művész az alkotás kéjes gyönyöreit, a gurman a jó ebédeket és jó szivarokat, a vidéki lány a szép ruháit és a rogyásig áttáncolt báljait, a színésznő a tapsoktól zúgó színházi estéket jegyzi be. És van egy csomó kis élvezet és öröm, amely minden egészséges embernél közös. A művészet örömei azonban mindeddig nem közösek, pedig azoknak kellene lenni! Hiszen ezen fáradozik – és hiába – a középiskola, hogy ezt a pluszt mindenki számára megszerezze. Hiába fáradozik, mert a törekvésében nincs forma, céltudatosság és módszeresség. Ahelyett ti., hogy a legrövidebb utat választaná, ahelyett, hogy rámutatna a műalkotásokban az emberre, és a kezünket odahelyezné a meleg szívre, amely mindenütt ott van, csak meg kell találni, a hosszabb utat választja, amelyen csak azok jutnak el a művészet igazi lényegéig, a művészig, akik különben is született emberismerők, tehát akik maguktól, véletlenül vagy nagy fáradsággal előbb-utóbb meg tudják keresni ezt a meleg és lüktető pontot. Pedig az a cél, hogy ez ne legyen esetlegesség, ne legyen véletlen! Tanítsanak meg reá mindenkit és gyakoroltassák be. Tegyenek képessé mindenkit, ha már időt áldoz reá, hogy megszerezhesse az élete számára ezt a pluszt is.

A zeneiskolákban és zeneakadémiákon hemzsegnek a zenét tanulók. Meghallgatják, megismerik Beethovent, Bachot, Mozartot, játsszák a skálákat és etűdöket napestig, mind azért, hogy valamikor a művészet teljes megértése számukra öröm, jóérzés (euphoria) forrásává legyen. És azután, ha leülnek a zongora mellé, évekig tartó tanulás után, kiderül, hogy a kompozíciót nem értik, rosszul vagy félremagyarázzák. Miért? Mert soha senki se mondta meg nekik, hogyan kell a hangokban meghallani a zeneszerző emberi karakterét, megérezni a temperamentumának természetét.

Egy ilyen merőben pszichológiai, tehát természettudományi alapokon álló esztétika a legrövidebb idő alatt megtaníthatja a természettudományilag képzett felnőtt embert a művészetek megértésére és élvezésére; amire a gyereknek nincsen szüksége, mint ahogy nincs szüksége más élvezetekre sem, mert idegrendszerében az izgalmak túl mély nyomokat hagynak. Ellenben egy ilyen esztétika nélkül hiába pocsékolják az élet legdrágább idejét, az ifjúkori esztendőket, poétika-, stilisztika- és retorikatanulásra: a művészet lényege rejtve marad a tanulók, a későbbi emberek előtt.

1910

Forrás: Csáth Géza – Ismeretlen házban II. kötet: Kritikák, tanulmányok, cikkek (Magyar Elektronikus Könyvtár)


Csáth Géza, eredeti nevén Brenner József (Szabadka, 1887. február 13. – Kelebia és Szabadka közelében, 1919. szeptember 11.) magyar író, orvos, pszichiáter, pszichoanalitikus, zenekritikus, zeneszerző. Jász (Brenner) Dezső bátyja és Kosztolányi Dezső unokatestvére.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s