Afrikai történet: mindig csak a rabszolgák

A finom szemcséjű homokpart széles sávja végtelennek látszik… – írja egy idegenforgalmi prospektus. Lamu szigetén a „Peponi’s” és a Diani Beach melletti Robinson Club Baobab közötti 250 kilométeres tengerparton ötven szálloda van; az idegenforgalom központja Mombasa és Malindi. Itt Kenya jó pénzt keres – kemény devizában.

De Mombasa és Malindi vetélytársak, mindig is azok voltak: kikötőhelyként, kereskedelmi központként, katonai támaszpontként. „Mombasa minden ellensége Malindi barátja.” Ez a megállapítás abból az időből származik, amikor a portugálok – 1498-tól – a tengerparton több mint 200 évig harcban álltak a szultánokkal, átmenetileg olykor vereséget szenvedtek, de olyankor mindig megérkezett az armada. Mombasában megépítették az akkori körülmények között bevehetetlennek számító Fort Jesust. Az Indiába vezető tengeri út volt a tét. Vasco da Gama Malindiből vitt magával kormányost, aki ismerte az utat.

A mombasai Fort Jesus, amelyet a portugálok építettek 1593 és 1596 között, sok véres harc színtere volt. Száz évvel később az arabok itt kezdték meg a rabszolga-kereskedelmet.

Természetesen a tét a rabszolga-kereskedelem volt. Az üzletet az arab kereskedők kezdték, jóval a portugálok megérkezte előtt. A helyi rabszolga-kereskedők a „vérszomjas vadakról”, „emberevőkről” ügyesen terjesztett történetekkel egészen a 19. századig elriasztották az európai kalandorokat attól, hogy beártsák magukat a nyereséges üzletbe. A fekete teherhordók meghatározott útvonalon, „kereskedelmi állomásokon” keresztül hozták a tengerpartra az állatbőröket, az elefántcsontot – aztán őket is eladták, rabszolgának.

Ez azonban a történelem, a turistákat nem érdekli. A turisták mást keresnek: napfényt, homokot, tengert.

A Jézus erőd (portugálul: Forte Jesus de Mombaça) egy portugál erőd, mely 1593 és 1596 között, I. Fülöp portugál király idejében épült a kenyai Mombasában a régi mombasai kikötő szigetén. Az erőd alakja a levegőből nézve egy férfialak, innen kapta a Jézus nevet. 2011-ben az erődöt az UNESCO a Világörökség részévé nyilvánította, kiemelve, hogy az erőd a portugál katonai építmények egyik legkiemelkedőbb és jól konzervált példája.

Forrás: Ezerarcú világunk – Afrika (184-185.oldal) Dunakönyv Kiadó, Budapest, 1994 ISBN 963 7961 34 8 4. kötet