The siege of Szigetvár by Johann Peter Krafft

Török ostromtechnika és magyar várvédelem

Közzétette:

 

 

A nagy tűzerővel rendelkező és fejlett ostromtechnikát alkalmazó török főerőknek a nagyobb magyar várak általában 10—30 napig, a kisebbek 4—5 napig tudtak ellenállni. Temesvár a legjobban megerősített és vizesárokkal is körülvett erődítmények közé tartozott. 1552-ben ezért több mint egy hónapig dacolt a török pusztító ágyútüzével és az ismétlődő rohamokkal. Miután a bástyák és a falak nagy része leomlott, s a 2000 fős védősereg, valamint a várba menekült 3000 helybéli egyaránt súlyos veszteségeket szenvedett, segítség pedig sehonnan sem érkezett, a kapitány, Losonczy István nemesi ispán tárgyalásokba kezdett az ostromlók vezérével, és szabad elvonulás fejében ígéretet tett a vár feladására. Ahmed pasa elfogadta az ajánlatot, ám szavát nem tartotta be. Amint a kimerült védők sebesültjeikkel együtt elhagyták a várat, a török körülvette őket, és többségüket lekaszabolta. Aki a mészárlást túlélte, fogoly lett. Losonczy menekülni próbált, ám őt is elfogták, és könyörtelenül lefejezték.

Néhány vár védői mindazonáltal a sokszoros túlerővel szemben is képesek voltak a végsőkig kitartani, s az ostromlókat elvonulásra kényszeríteni. 1532-ben a kőszegi, 1552-ben pedig az egri vár katonái hajtottak végre ilyen hőstettet Jurisics Miklós, illetve Dobó István vezetésével. Az egri várvédők vitézségét – Buda elvesztésével és Török Bálint fogságba vetésével együtt – Gárdonyi Géza örökítette meg Egri csillagok című, 1901-ben megjelent romantikus történelmi regényében. A 16. századi Magyarországot és benne a törökök és a magyarok harcát sokan ma is ez alapján képzeljük el, noha a szerző jócskán élt az írói fantázia eszközeivel. A regény kizárólag pozitív tulajdonságokkal felruházott Török Bálintja például egyáltalán nem hasonlított a kor jóval ellentmondásosabb, a sacro egoismo elvét mindenek fölé helyező valóságos magyar nagyurához.

 

The siege of Szigetvár by Johann Peter Krafft

Johann Peter Krafft: Zrínyi kirohanása Szigetvárból

1566-ban a Dunántúl egyik legfontosabb erősségének, Szigetvárnak a védői tartóztatták fel a Bécs ellen vonuló török hadat egy egész hónapon át. A rommá lőtt, lángokban álló és már védhetetlen vár kapitánya, Zrínyi Miklós dunántúli főkapitány és korábbi horvát bán, maradék katonáinak az élén végül kitört az ostromlókra, s az egyenlőtlen harcban valamennyien hősi halált haltak. Helytállásának motívumai között – mint erről Kanizsai Orsolyához intézett megható segélykérő levele tanúskodik – Isten és a kereszténység ügyének, valamint „ő szent császári és királyi felségének” szolgálata mellett ott szerepelt a modern értelemben vett „édes” és „végső pusztulásba taszított haza” védelmének szándéka is.

Forrás: Romsics Ignác: Magyarország története (177—178. oldal) Kossuth Kiadó, 2017 ISBN 978-963-09-9005-9

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s