Rákóczi-címeres kuruc zászló

A kuruc sereg

Közzétette:

 

 

A különböző rendű és rangú „igaz magyarok” egyesítését a Habsburg-ellenesség platformján könnyebb volt meghirdetni, mint megvalósítani. Különösen nehéznek ígérkezett a jobbágyokat és földesuraikat egy táborba terelni. Báró Károlyi Sándor szatmári főispán, a kuruc hadak későbbi főgenerálisa kezdetben még a felkelők ellen harcolt, s 1703. június 7-én a megye nemeseivel Dolhánál egy rajtaütéssel szét is szórta az ott gyülekező és bortól mámorosan álomba merülő jobbágyokat és kóbor katonákat. Annak érdekében, hogy az „érdekegyesítés” és ennek alapján a társadalmi összefogás valamilyen mértékben mégis megvalósulhasson, 1703. augusztus 28-án kibocsátott, és később többször megújított vetési pátensében Rákóczi a seregébe álló jobbágyokat és otthon maradt családtagjaikat mindennemű földesúri teher és úrbéli szolgálat alól mentesítette. A többieknek viszont előírta, hogy az addigi rend szerint kötelesek szolgálni földesuraikat. A nemesség megnyugtatását szolgálta, hogy megtiltotta a kastélyok és udvarházak megtámadását, s az egységeiket elhagyó, kóborló és fosztogató katonák ellen szigorú rendszabályokat léptetett érvénybe. Következetesen törekedett a vallási ellentétek mérséklésére, s a katolikus templomok visszafoglalását célzó protestáns törekvéseknek gátat szabott. Ugyanakkor világossá tette, hogy a seregével szembeforduló nemeseket a haza árulóinak és a szabadság ellenségeinek tekinti, akik semmiféle kíméletre nem számíthatnak.

 

Rákóczi-címeres kuruc zászló

 

Rákóczi-címeres kuruc zászló

Rákóczi kiáltványai és intézkedései gyorsan éreztették hatásukat. A kuruc sereg létszáma már 1703 októberére 30 ezer, 1706-ra pedig 70—80 ezer főre nőtt. Ezek többsége a felszabadulás ígéretében bízó jobbágyok, egykori végvári katonák és Thököly kurucai, valamint a csatlakozó hajdúvárosok szabad katonaparasztjai közül került ki. Ők alkották a legénységet, míg a tisztikar zömét a tiszántúli köz- és főnemesek adták. A katolikus főpapság és a dunántúli főnemesség döntő többsége sem akkor, sem később nem csatlakozott a felkeléshez. Szabályt erősítő kivételnek tekinthető, hogy az ekkor már népes Esterházy család egyetlen tagja, a Pál nádor udvarában nevelkedett és a császári-királyi hadseregben az ezredesi rangig jutott Antal 1704-ben átállt Rákóczi oldalára, és egyik leghűségesebb tábornokaként végig kitartott mellette. Hasonló magatartást tanúsítottak a Székelyföldről elszármazott és Felső-Magyarországon gyökeret vert Andrássyak, csupán fordított előjellel. Négyen közülük a kurucok, Andrássy Péter viszont a labancok között harcolt. Érdekesen alakult a különböző nem magyar etnikumok felkeléshez való viszonya is. A délvidéki szerbek, a katolikus horvátok és az erdélyi szász városok mindvégig a Habsburgok oldalán maradtak. A szepességi német városok, a kárpátaljai ruszinok és a felvidéki „tótok”, vagyis szlovákok jelentős része viszont Rákóczi mögé sorakozott fel. „Hej, mikor ín kuruc voltam/ Rákóczi vojnában: / Cifra plachta-zástávában / Jártam Oravában. / Az gajdával, az huszlával / Uliczában jártunk, /Holubkákat zabijáltunk, Magyarul szpiváltunk” – tanúskodik e nemzeti ellentétektől még mentes felső-magyarországi kuruc összefogásról ez a nem éppen épületes szlovák-magyar népdal.1

 

kuruc lovas

id. Philipp Rugendas: Kuruc lovas – rézmetszet

Az erdélyi főurak a magyarországiakhoz hasonlóan megosztottak volta, s a hadi helyzet alakulásától függően álltak egyik vagy másik oldalra. 1704 nyarán többségük úgy látta, hogy reális lehetőség van Erdély régi önállóságának a helyreállítására. Július 8-án ezért fejedelemmé választották Rákóczit, amit ő el is fogadott. Biztosítékként egyesek a török kapcsolat felújítására gondoltak, míg a Diploma Leopoldinum felemás végrehajtása miatt csalódott Bethlen Miklós a nyugat-európai protestáns uralkodók támogatásától remélte az önálló Erdély megfelelő garanciáját. Bethlent ezért már 1704 nyarán letartóztatták, halálra, majd kegyelemből életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték, s előbb Szebenben, majd 1708-tól Bécsben tartották fogva. Mindenkitől elfeledve itt halt meg 1716-ban.

 

kuruc-labanc csatajelenet

id. Georg Philipp Rugendas: Kuruc-labanc lovas párbaj

1. Hej mikor én kuruc voltam / Rákóczi háborúban: / Cifra ponyva- zászlókkal / Jártam Oravában. / Dudával, hegedűvel / Az utcában jártunk, /Galambfiókákat öldöstünk / Magyarul énekeltünk.

(Szabó Zoltán: Magyarország és Közép-Európa. In Ring Éva szerk.: Helyünk Európában. I. kötet. Budapest, 1986, Magvető Kiadó, 483.)

Forrás: Romsics Ignác: Magyarország története (254—255. oldal) Kossuth Kiadó, 2017 ISBN 978-963-09-9005-9

Kép: Wikiwand

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s