Pantanal Matogrossense Nemzeti Park

Brazília

A Pantanal a világ legnagyobb, jó 150 ezer négyzetkilométeres mocsara Dél-Amerika szívében, melynek zöme két brazil szövetségi állam: Mato Grosso és Mato Grosso do Sul területén helyezkedik el; kisebb része átnyúlik Bolíviába, illetve Paraguayba is. Fennsíkok és hegyek szegélyezik, és az innen érkező folyóvizekből keletkezett a hatalmas mocsár, amelynek egyetlen lefolyása a Paraguay-folyó. A esős (téli) félévben ez és az összes többi itteni folyó is kiárad, így a Pantanal október végétől az ember számára megközelíthetetlenné, egyben milliónyi kajmán vadászterületévé válik. Az édesvizű tengerből csak itt-ott emelkednek ki a dús növényzettel borított dombtetők. Maga a park egyébként az egész Pantanal egy százalékának védett területe ott, ahol a Cuiabá a Paraguayba ömlik. Területét évente nyolc hónapon át víz borítja.

A Pantanal lényegében a kanyargós Paraguay-folyónak és mellékvizeinek, elsősorban a Cuiabának a szövevénye; az esős félévben mindent elönt a víz.

A száraz félévben a folyók és a tavak visszatérnek állandó medrükbe, és burjánzik a növényzet: rétek, pálmaligetek, erdők, bozótok. Őshonos állat itt a pantanali jaguár, Dél-Amerika csúcsragadozójának legtestesebb alfaja, mellyel a park legeldugottabb zugaiban találkozhatunk. Ilyenkor lehet a leginkább megfigyelni a sekély vízben rekedt rengeteg halból lakmározó vízi madarakat is. Több mint 600 madárfaj él ebben a régióban, a másfél méteresre megnövő, 3 méter szárnyfesztávú, vörösnyakú gólyafélétől, a jabirutól az íbiszen és a bíbicen át a 26 féle papagájig.

Az utóbbiak közül a legnagyobb (a farkával együtt) egy méteresre is megnövő jácintkék ara, melynek élőhelye fokozott védelemre szorul. Korábban erősen irtották errefelé az erdőt, hogy több legelőt nyerjenek, az óriás ara – melynek kedvenc csemegéje különféle pálmák diója – pedig a 80 évesnél is öregebb panamafákon tanyázik előszeretettel, mivel azokon talál magának elég nagy odvakat. Ezek a vén fák csak akkor maradnak épségben, ha fiatalabb fák veszik őket körül. Élőhelyük veszélyeztetettsége miatt a kék arák létszáma az 1980-as évekre mintegy 1500-ra csökkent, ám az 1990-ben beindított Arara Azul tervnek köszönhetően (melynek keretében mesterséges odvakat is készítettek a madaraknak) mára ötezerre emelkedett.

A park névjegye

Hol található: Mato Grosso szövetségi állam délnyugati sarka, a bolíviai határon
Megközelítése: hajóval Cuiabából az azonos nevű folyón, vagy Corumbából a Paraguayon
Területe: 1360 km²
Alapítva: 1981
Állatvilága: kajmán, lápi szarvas, jaguár, ocelot, sörényes hangyász, óriásvidra, óriástatu, papagájok, vöröshasú sakutyúk
Növényzete: bükköny, Baumann-kaktusz, vadrizs, óriás tündérrózsa
Éghajlata: szubtrópusi
Mikor utazzunk: a májustól szeptemberig tartó száraz évszakban, de akkor is külön engedély kell a látogatáshoz