Hajdúdorog, Görögkatolikus Székesegyház

A magyar görögkatolikus egyház

Közzétette:

 

 

A bizánci kereszténység Magyarországon

A magyar törzsek a népvándorlás során a Krisztus után IX. században vonultak be a Kárpát-medencébe. A bizánci források szerint a vándorlás közben találkoztak bizánci misszionáriusokkal, sőt a X. század közepén magyar főurak keresztelkedtek meg Konstantinápolyban: egyikük egy Hierotheosz nevű püspököt is hozott magával.
Az első király Szent István (997-1037) II. Szilveszter pápától kért és kapott koronát, s 1000. karácsonyán koronáztatta meg magát. I. István 10 római katolikus püspökséget alapított, ezek közül kettő, Esztergom és Kalocsa érsekség lett. A keresztény magyar állam befogadó jellegű volt: itt otthon érezhette magát itáliai, frank, germán, zsidó, román, ruszin, lovag, kézműves, pap, kereskedő. S, bár Szent István a keleti rítus számára nem alapított püspökséget, ezek a keresztények zavartalanul gyakorolhatták vallásukat: virágzó férfi- és női kolostorok működtek az országban. A Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött királyi koronázási palást a XI. századból magyarországi görög apácák kézi munkája. De ebben az időszakban hazánkban fordították le görögből latinra Damaszkuszi Szent János és Maximosz Hitvalló műveit, és innen terjedtek el a nyugat-európai kolostorokba.
A XIII. század elején Imre király kérte II. Ince pápát, hogy alapítson görög püspökséget Magyarországon, de ez csak terv maradt. A középkori keleti egyházi életet a tatárjárás (1241-42) csaknem teljesen elpusztította, a kolostorokat lerombolták a mongolok, az embereket megölték, elhurcolták. A XIII. század második felétől az ország peremvidékeire (Kárpátalja, Erdély, Felvidék) beköltöző vlach, rutén-ruszin népek adták a keleti szertartásnak – ekkor már a nagy egyházszakadás utáni ortodox hívek utánpótlását.

A görögkatolikus egyház Magyarországon

Hajdúdorog, Görögkatolikus Székesegyház

Hajdúdorog, Görögkatolikus Székesegyház

Ismeretes, hogy a nyugati és a keleti egyház nagy szakadása 1054-ben következett. Ekkor Konstantinápolyban Humbertus kardinális az időközben meghalt IX. Leó pápa (1049-1054) legátusa kiközösítette Kerulláriosz Mihály pátriárkát és követőit, amit a pátriárka viszonzott. A szakadás 1204-ben vált teljessé, amikor a keresztes csapatok elfoglalták Konstantinápolyt és itt latin császárságot és patriarkátust állítottak fel.
Azonban mindkét egyház részéről történtek kísérletek az egység helyreállítására. A XIV. egytetemes (II. lyoni) zsinaton 1274-ben X. Gergely pápa (1271-76) és VIII. Mikhaél Palaiologosz császár (1259- 1282) nevében írtak alá uniós okmányt. Sajnos, néhány év múlva az unió felbomlott.
A XVII. egyetemes zsinaton (1431-1447) jött létre 1439-ben Firenzében IV. Jenő pápa (1431-1447) és VIII. Joannész Palaiologosz császár (1425-1448) követei között egy újabb unió. Ez sem lett tartós, de mégis jelentős, mert feltételei a későbbi részleges uniók mintájául szolgáltak.
Ezek lényege: a keletiek elfogadják a római pápa primátusát, a Filioque-t, azaz, hogy a szentlélek az Atyától és Fiútól származik, a purgatórium azaz a tisztítóhely létét, és azt, hogy az eucharisztia érvényes alapanyaga a kovászos és a kovásztalan kenyér (ostya). Ennek fejében változatlanul megőrizhették rítusukat és egyházfegyelmüket.
Ezen feltételek alapján jött létre unió 1596-ban, az akkor lengyel-litván korona alá tartozó Bresztben (Ma: Belorusszia) rutének részére; 1611-ben szerbek számára Márcsán (ma: Horvátország) 1646-ban a Magyar Királyságban Ungváron (ma: Ukrajna) ruszinok részére 1698-ban ill. 1700-ban az Erdélyben élő románok számára (ma: Románia). Fontos megemlíteni, hogy az uniós mozgalom vezetői között sok jezsuita szerzetes dolgozott. Valamint, hogy a keleti szertartású magyarok, mivel nem volt önálló egyházi szervezetük, ószláv és román egyházközségekben éltek. Ezért nem beszélhetünk görög szertartású magyarok külön uniójáról.
Az uniók megkötésekor, és azóta is sokszor megvádolták a Rómával egységre lépőket, hogy pusztán érdekből, privilégiumokért ismerték el a pápa primátusát. Ez nem igaz, azért mert még évtizedeket kellett várni, hogy az unitusok jogi helyzete tisztázott legyen. Ők mégis kitartottak, hűek maradtak. A történelmi Magyarországon először az erdélyi román görögkatolikusok kaptak püspökséget 1721-ben Gyulafehérváron (később a központ Balázsfalva lett). Az 1646-os ungvári uniót csak 1771-ben követte saját önálló görögkatolikus egyházmegye felállítása Munkácson. 1777-ben létesült a horvátországi görögkatolikusok számára a körösi (Krizsevc) egyházmegye, valamint a nagyváradi görögkatolikus egyházmegye (Oradea). Ezen egyházmegyék metropolitája az esztergomi érsek Magyarország prímása volt. Az önálló egyházszervezet kialakításában döntő szerepe volt Habsburg Mária Terézia magyar királynőnek (1740-80), Lotharingiai Ferenc német-római császár feleségének. A XIX. században tovább fejlődött a görögkatolikus egyházszervezet Magyarországon. 1818-ban a Szentszék megalapította az eperjesi egyházmegyét (Presov, ma Szlovákia) a munkácsi egyházmegye diszmembrációjával. 1853-ban az erdélyi románok metropoliájába tömörültek Balázsfalva központtal és két új püspökség (Lugos, Szamosújvár) felállításával. 

Dr. Janka György

Forrás: Hajdúdorogi Főegyházmegye (hd.gorogkatolikus.hu)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s